Balabanov új mozija a ‘90-es évek közepén játszódik Szentpéterváron. Központi figurája egy afgán-szovjet háborús jakut veterán őrnagy, aki kazánfűtőként dolgozik, ott is lakik, és amikor épp nem a szenet lapátolja, véget nem érő regényét írja egy XIX. sz-i orosz bűnözőről, akit Yakutiába száműztek. Időnként meglátogatja volt bajtársa, az őrmester, és hoz néhány égetni való hullát “rossz embereket”, akiket két lapát szén közt betuszkolnak a kazánba. Két kislány is elmegy hozzá néhanap, nézni a tűzet és hallgatni, amint az őrnagy felolvas nekik a regényéből. Az őrmester egyik szótlan gorillája dugja az őrnagy lányát, aki az őrmester lányával közös bunda üzletet vezet. Az őrmester lányát szintén dugja a szűkszavú bérgyilkos, és ebből a szerelmi háromszögből kiindulva egy szürreális bosszúfilmbe torkollik a történet. Előbb a fűtő lányát öli meg az őrmester parancsára (akit a lánya vesz erre rá féltékenységből) szemrebbenés nélkül a csélcsap szerető, nem sokkal azután, hogy házassági ígéretet tett neki, majd a lány holttestét ugyanúgy elviszik a kazánba, mint a többi rivális gengszterét. Az őrnagy csak a cipőjét ismeri fel, és mikor megbizonyosodik, hogy az “ócska áruló ribanc” valóban a lánya volt, felölti kitüntetésekkel teletűzdelt uniformisát, felkerekedik és egy szó nélkül megöli az őrmester lányát, a bérgyilkost végül az őrmestert is, majd visszatér a kazánházba, leül a kazán elé és felvágja az ereit. Elsőre a film egész visszafogottnak tűnt, legalább is balabanovi mércével nézve, de ahogy leülepszik a történet, épp ez a visszafogottság (nincsenek fröcsögő artériák, levágott végtagok, vagy rothadó hullák) az ami iszonyatosan nyomasztóvá teszi. Balabanov egy olyan világot mutat be (alighanem nagyon is hitelesen) ahol az emberi élet oly mértékben értéktelen, hogy megölni valakit semmivel sem jelent nagyobb kihívást, mint egy lapát szenet vetni a tűzre. A kegyetlenség, az erőszak annyira része a hétköznapoknak, hogy az olyan egyetemes értékek, mint a szeretet, vagy a becsület épp annyira tűnnek nevetségesnek és szánalmasnak, mint az, ahogy az őrnagy rituálisan felölti kitüntetésekkel teletűzdelt díszegyenruháját, hogy aztán ölni induljon benne.

A Fűtő egy igazi low-budget film, mindössze 183 543 (!) dollárból készült, kizárólag állami pénzből. Még a 2009-es Morphine is 800 000 dollárba került, pedig az sem mondható épp drágának. A filmben gyakorlatilag a fűtőt alakító Mikhail Skryabin-on kívűl nem nagyon találunk hivatásos színészt. A szerepeket barátok, ismerősök, volt afganisztáni deszantosok játszák.
De nem csak Balabanov színészei egyszerű emberek, az eszközei is azok. Semmi felesleges felhajtás, nincsenek üldözős akciójelenetek, vagy drámai haláltusák. A gyilkosságok a pillanat töredéke alatt megtörténnek, annyira egyszerűen és nyersen, hogy mire észbe kapunk, már csak a hátrahagyott hullákat látjuk, miközben derűs, latinos gitárzene teremt elképesztően disszonáns hangulatot.
Egyszerű, mégis rafináltan brutális ez a mozi, amely Balabanov többi filmjéhez hasonlóan a posztkommunista orosz társadalom cinikus allegóriája is egyben.

Pálfi György filmet akart csinálni. Ehhez azonban pénz kell. Bekopogott hát néhány ajtón, de miután senki nem állt szóba vele, ahelyett, hogy fájdalmával telesírta volna a médiát, gondolt egy merészet, bezárkózott néhány hasonló megszállottal és 450 filmklasszikussal 3 évre egy vágószobába és valami olyan csodát művelt, amilyet még nem láttunk.
450 film, több mint 1400 snitt és ebből a montázsból született egy 451. film a szerelem hatalmáról és örökkévalóságáról.

A Final Cut - Hölgyeim és Uraim egy szerelem történetét meséli el, de sokkal inkább szól magáról a mozi, a film szeretetéről. Tisztelgés ez a mű az elmúlt százakárhány esztendő valamennyi filmes művésze előtt.

Sokan mondták, hogy jó, de amíg nem láttam, nem tudtam elképzelni, hogy milyen is lehet valójában, hogyan lehet élvezetes egy összeollózott katyvasz, hogy nem zavaró, hogy minden snittben új arcokat, más színeket, más korokat látunk, más nyelven szólalnak meg. De nem, nem zavaró, sőt minden pillanatban, mikor egy újabb klasszikus jelenetre ismerünk rá egy teljesen más kontextusban, az újabb és újabb minikatarzisokat vált ki belőlünk nézőkből. Így aztán kb. a 3. percre állandósul az arcunkon egy éteri mosoly, amely meg is marad jóval a film vége után is. Én még az ágyamban is mosolyogtam órákkal később, sőt szerintem reggel is úgy ébredtem, és most is ahogy visszagondolva bevillan egy-egy jelenet azonnal felragyog a képem. :)
Csodálatos, és tényleg nem is gondolná az ember, de eszméletlen jól megfér egymás mellett a Lumiere testvérek első mozgófilmje és az Avatar, vagy Fellini és Indiana Jones, de az se semmi, mikor az aggódó anya képében Yodát pillantjuk meg és ez teljesen jól van így.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy mekkora élmény egy-egy jelenetből ráismerni filmre, rendezőre, színészre, rádöbbenni, mik azok a filmek, amiket még mindig nem láttunk, és melyek, amiket “hű ezt is újra kéne már nézni!”.

Külön kalapemelés a filmzenékért, hisz azok is éppúgy lettek összevágva, mint a képek, és briliáns összhangot teremtenek a filmmel, ráadásul egy csomó kedvencem is felhangzott. :)


Zseniális ötlet és tökéletes megvalósítás. A Final Cut - Hölgyeim és uraim simán az év/század filmje. Olyan alkotás, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell!

szólj hozzá: Hölgyeim és Uraim - előzetes

2011 legjobb filmje volt nálam Nikolas Winding Refn Drive-ja. Ennek hatására néztem meg múlt héten a 2009-es Valhalla Rising-ot, ami után úgy döntöttem, hogy imádom ezt a palit és az összes eddigi munkáját látni akarom. A pünkösdi hosszú hétvége remek alkalmat nyújtott egy Refn-maratonhoz, így nem is halogattam tovább, begyűjtöttem eddigi filmjeit és moziztam egész hétvégén. És hogy miket láttam? A tovább mögött megmutatom.

Nicolas Winding Refn nevével tavaly a Drive kapcsán találkoztam először, ami számomra 2011 legjobb filmje volt. Persze hogy egyből kíváncsi lettem a korábbi filmjeire is, de csak most jutottam hozzá, hogy pótoljam ezeket. Elsőként a Valhalla Rising - magyarul A vikingek felemelkedése (tuti nem látott a filmből egy percet se aki ezt a hülyeséget kiötölte) került a lejátszómba, amely 2009-ben készült.

Hol is kezdjem? A film végén először nem tudtam eldönteni, hogy zseniális, vagy borzasztó volt, de ahogy eltelt egy kis idő, és a dolgok kezdtek összeállni, közben újabb és újabb rétegek kerültek a felszínre, úgy döntöttem, hogy egy elképesztően zseniális filmet láttam, aminek az az egyetlen hibája, hogy 10 emberből 9 valószínűleg nem tudja végignézni. Ez a film kizárólag olyan nézőknek való, akik képesek elmerülni a képekben, a fényekben, a hangokban, akiket nem riaszt, hogy hosszú percekig semmi sem történik, mert pont a semmi nem történés a lényeg, hogy aztán a valami történés igazán odacsapjon. Szóval, aki tudja magáról, hogy nem neki való az ilyen fajta meditatív mozi, az akár ne is olvasson tovább, a filmet pedig jó messzire kerülje el.

                                                 Upfront

Múlt héten upfront volt, azaz a nagy országos TV csatornák hivatalosan is bejelentették a következő szezonra vonatkozó terveiket. Nézzük, mely sorozatok folytatódnak, melyektől kell búcsút vennünk, és milyen újdonságokra számíthatunk szeptembertől? Csak azokat a sorozatokat írom be a listába, amelyeket néztem/nézek, ill. az újoncok közül néhány sort írok azokról, amelyek egyáltalán érdekelnek.

NBC:

Folytatódik: Community (13 részes berendelés) - örülök!!!! nagyon!!!! :)

Kasza: Awake, The Playboy Club.
Sajnos egyik sem meglepetés. A TPC végül elég gyengére sikerült, pedig jó kis sori lehetett volna. Az Awake-t viszont nagyon sajnálom, bár ezt is borítékolni lehetett még mielőtt egyáltalán képernyőre került. Egyszerűen a téma nem vonzott annyi nézőt, hogy túlélje, talán kábelen lett volna esélye. :(

Újoncok:
5 dráma: Chicago Fire, Do No Harm, Hannibal, Infamous, Revolution
7 sitcom: Go On, 1600 Penn, Animal Practice, The New Normal, Save Me, Next Caller, Guys With Kids

Ami érdekel:

Revolution:  Eric Kripke és J.J.Abrams egy újabb országos high concept sorozat alkotói között. Nagyon remélem, hogy ez végre “betalál”, mert a hc-sorozatok eddig magasról buktak marha nagyokat (FlashForward, Terra Nova, Tha Event stb.) A történettel nincs baj, engem legalább is kilóra megvettek vele. Posztapokaliptikus világ, ahol a technikai eszközök nem működnek többé. Ebben próbálják megtalálni egymást egy szétszakadt család tagjai, miközben persze erről az új technika-mentes világról is részletes képet kapunk. Jó kis epikus kalandsorozat lehet belőle. Én nagyon drukkolok neki. Várakozási szint: 80%

Hannibal: A készítők közt olyan neveket találunk, mint Bryan Fuller (Dead Like Me, Pushing Daisies, Wonderfalls) író és David Slade (Twilight: Eclipse, Awake) rendező, ami már önmagában elég ahhoz, hogy várós legyen a sorozat. Ha ehhez még a történetet is hozzáveszem ami a fiatal Hannibal Lecter és a Vörös Sárkányból megismert FBI ügynök Will Graham karaktere köré épül akkor még feljebb csúszik a várakozási szint. És mivel csak midseason-ben fogjuk látni 13 részben, az is biztos, hogy egy feszített tempójú izgalmas sorozatban lesz részünk. Várakozási szint: 70%

Do No Harm:  A történet egy idegsebészről és sötét alteregójáról szól, amolyan dr.Jekill és Mr. Hyde-féle kiinduló sztori. Csak emiatt érdekel, mert a készítő David Schulner (The Event, Trauma) személye sajnos nem sok jót ígér. Ne legyen igazam! Várakozási szint: 60%

Chicago Fire: A címből adódik a történet - a chicagoi tűzoltók életével ismerkedhetünk meg. Ez önmagában semmit nem mond, ahogy engem a készítők személye sem hozott különösebben lázba, bár nem is riasztott el feltétlenül.
Egy próbát mindenképp teszek, aztán meglátjuk. Várakozási szint: 50%

Animal Practice: Ez az egyik idei sitcom, amit talán be fogok próbálni, már csak Justin Kirk miatt is, akit a Weeds óta nagyon bírok. A történet egy állatorvosról szól, aki imádja az állatokat, de ki nem állhatja a gazdáikat. Ha nem a tapló poénok irányába mennek el, akkor lehet belőle egy újabb Community is akár. Meglátjuk. Várakozási szint: 50%


FOX:

Folytatódik: Fringe, Touch, Bones
Fringe kapott egy záróévadot, bár amilyen hullámzó volt az egész eddigi minősége ez sokakkal együtt engem is meglepett. Ettől függetlenül örülök neki.
A Bones nem meglepetés, amúgy meg szeressük :)
A Touch-nak viszont kimondottan örülök. Felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban, de be kellett látnom, bármennyi sületlenség is van benne, valamiért hétről hétre jobb nézni, és mostanra az átívelő szál is egész érdekessé vált.

Kasza: The Finder, House, Alcatraz, Terra Nova
Oké a House nem is igazi kasza, hisz szép hosszú élete volt, amit szépen le is zártak.
Az Alcatraz és a Terra Nova a már említett high concept sorozatok tipikus útját járta be. Magasról buktak marha nagyot. Igazán egyiket sem sajnálom, na jó TN-t egy kicsit, kevesebb nyállal és több dínóval lehetett volna nagyon jó is, az Alcatrazt viszont mindenhol elszúrták, ahol csak el lehetett szúrni, pedig az alapkoncepció ott is nagyon jó volt, ehhez képest sikerült belőle egy unalmas szürke ráadásul sokszor elég béna nyomozós sorozatot kihozni.
A The Findert sajnálom, én szerettem, hogy a főhős végre nem gyilkosokat kerget, hanem csak “hétköznapi elvesztett dolgokat” talál meg, olykor úgy, hogy még a tulajdonos sem tudja, hogy elvesztett valamit. Jó volt na, kár érte. :(

Újoncok:
2 dráma: The Mob Doctor, The Following
3 sitcom: Ben and Kate, The Mindy Project, The Goodwin Games

Ami érdekel:

Úgy tűnik, a FOX idén nem nagyon erőltette meg magát. Ebből a kínálatból engem mindössze egyetlen darab érdekel, a The Following. Az viszont nagyon. A készítők: Kevin Williamson (Scream, Dawson's Creek, The Vampire Diaries) író,  Marcos Siega (Dexter, The Vampire Diaries) rendező és a szereplők: Kevin Bacon, James Purefoy...na és a nagyon erős átívelő szállal bíró alapsztori, amiben egy FBI ügynök (K.Bacon) és egy sorozatgyilkos (J.Purefoy) macska-egér harcát láthatjuk, megspékelve azzal, hogy gyilkosunk ráadásul szupertechnikát használ. Kell még mondani bármit is? Ja igen, K.Bacon kikötötte, hogy 15 résznél nem lehet több az első évad, így aztán a felesleges filler körök is ki fognak maradni. Fincsi lesz ez. Nagyon várom. Várakozási szint: 80%


CBS:

Folytatódik: Criminal Minds, Hawaii Five-0, The Mentalist, NCIS, Person of Interest
Papírforma: CM, NCIS, The Mentalist.
H5O-nak örülök, márcsak a gyönyörű hawaii környezet miatt is. :)
Ééééééééés dobpergés!!!!!!!!!!!!!!! Az idei évad magasan legesleglegeslegjobb újonca volt a Person of Interest, szerencsére a nézettségi mutatói is jól állnak, így igazán ez sem volt kérdés, hogy berendeli-e a csatorna a következő évadot. Nanáhogy!! Örülünk? YEEEEEAAH!!!! :)

Kasza: A CBS idén egyetlen általam nézett sorozatot sem kaszált el!! ÉLJEN! :)

Újoncok:
4 dráma: Vegas, Elementary, Golden Boy, Made in Jersey
2 sitcom: Partners, Friend Me

Ami érdekel:

Vegas: Elképesztő szereposztás: Michael Chiklis, Dennis Quaid, Carrie-Anne Moss, Jason O'Mara, James Russo...és a sztori sem gyenge. Az 1960-as években járunk (már jó) Las Vegasban. A  dráma Ralph Lamb Las Vegas seriffje (D.Quaid), és a maffiózó Johnny Savino (M.Chiklis) párharcát mutatja be igaz történet alapján. Vagyis egy jó kis történelmi krimit kapunk a ‘60-as évekből. Nem kérdés, nagyon várós. Várakozási szint: 80%

Elementary:  A CBS meglovagolva a Sherlock láz hullámot berendelte a maga Holmes feldolgozását, ami a BBC-s verzióhoz hasonlóan napjainkba helyezi a különc zseni nyomozó történeteit, aki elhagyva Angliát, most a New York-i rendőrségnek segít. Partnere ezúttal is dr. Wattson, de Joan(!) Wattson. Elég szkeptikus vagyok. A filmeket imádom, a BBC-s Holmes-t úgy szintén. Azt hiszem vagy imádni fogom ezt is, vagy már a pilot részt sem fogom tudni végig nézni. Várakozási szint: 50%

CW:

Folytatódik: Supernatural, The Vampire Diaries
Supnatot már olyan régóta nézem, hogy alig tudom elképzelni nélküle. Nem is tudom mi lesz, ha egyszer véget ér, pedig már rég nem olyan jó, mint egykoron. De akkor is szeretem na.
TVD szerintem az eddigi leggyengébb szezonját zárta, bár az utolsó részre egész jól összekapták magukat a készítők. A következő szezonban sok minden megváltozik, kiváncsian várom a folytatást.

Kasza:Ringer, Secret Circle
Ringert anno a harmadik rész után én is kaszáltam, annyira érdektelen volt, pedig a tavalyi upfront után az egyik leginkább várt újonc volt.
SC-t sajnálom kicsit, bár sok idegesítő dolog volt benne, azért jó volt egy boszis sztori is a vámpírok mellett, ráadásul pont a végén hoztak be egy olyan szálat, ami alapján a második évad igencsak izgalmasnak ígérkezett. :(

Újoncok:
5 dráma:  Arrow, Cult, Emily Owens M.D. (eddig: First Cut), The Carrie Diaries, Beauty and The Beast

Ami érdekel:

Cult: A történet szerint eltűnik egy újságíró testvére, aki nagy rajongója egy TV-sorozatnak (Cult) és ebből mindenféle összeesküvés elméleteket gyárt. Hősünk az eltűnés után komolyan veszi ezeket és elkezd nyomozni a sorozat és fanatikus rajongói iránt. A sorozat körüli gyanús eseményekre felfigyel a produkciós asszisztens is, aki segít az újságírónak. A csavar, hogy a sorozatbeli sorozat szereplői is teljes jogú szereplői lesznek a sorozatnak. Húúúú, csak kapkodom a fejem: zavaros, csavaros, misztikus, és még T-bag is visszatér! :)
Várakozási szint: 90%
 
Arrow: Egy modern Robin Hood történet, persze DC-s kiadásban. Vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz, egy próbát minden esetre megérdemel. Várakozási szint: 50%

Beauty & The  Beast: Az 1980-as években CBS-en futó Beauty and the Beast feldolgozásáról van szó (abból láttam jó pár részt anno), ami tulajdonképpen egy modern korba helyezett romantikus történet, procedural-nyomozós szállal vegyítve. A kiinduló sztori szerint nyomozónőnk egy Afganisztánban szolgált, genetikai átváltozáson keresztüleső katona segítségével old meg ügyeket New York-ban. Az Arrow-hoz hasonlóan lehet nagyon roszz és nagyon jó is. Egy esélyt mindenképp kap. Várakozási szint: 50%

ABC:

Folytatódik: Castle, Once Upon a Time, Revenge
Castle papírforma, aminek persze örülök, hisz Nathan Fillionból sosem lehet elég :)
Revenge jól indult, aztán átment szappanoperába, de az évad utolsó néhány része igencsak jóra sikeredett. Arra viszont nagyon kívácsi vagyok hogy lesz ebből második szezon (na jó az évadzáró részt még nem láttam), mert ez a modern kori Monte Christo történet szerintem tipikusan egy évadnyi sztori, de hát azért vannak az írók, hogy újabb szálakat szőjenek a történetbe, amiért lesz min izgulnunk jövőre is. :)
Az év egyik legkirályabb újonca volt a Once Upon a Time!!!!!!! Igaz anno ezt sem tudtam elképzelni, hogy csinálnak majd belőle egynél több szezont, de lám ezt is ügyesen megoldották (ennek már megvolt az évadzáró része) remek cliffhangert nyomtak a végére és nagyszerűen lefektették a következő évad nyomvonalát. Jajj, már alig várom a szeptembert! :)

Kasza: Pan Am,The River
Sajnálom mindkettőt. A Pan Am egy igazán kellemes feelgood sorozat volt a ‘60-as évek egyik legnagyobb amerikai repülőtársaságáról, némi romantikával, némi rejtéllyel, némi krimivel fűszerezve.
A The River pedig egy nagyon izgalmas, nagyon misztikus, sokszon nagyon beszaratós sorozat volt. Minden részét remegve vártam és remegve néztem végig. Ráadásul szemét módon lezáratlan maradt a történet egy kurvanagy cliffhangerrel a végén, szóval ezért még külön mérges is vagyok. :((

Újoncok:
6 dráma: Last Resort, 666 Park Avenue, Nashville, Zero Hour, Red Widow, Mistresses
4 sitcom: The Neighbors, The Family Tools, Malibu Country, How To Live With Your Parents For The Rest Of Your Life

Ami érdekel:

Zero Hour: A történet szerint egy teljesen hétköznapi ember élete totálisan felfordul, mikor belekeveredik a történelem valaha volt legnagyobb összeesküvésébe, ami a 12 apostollal van kapcsolatban. Összeesküvés sztori, mitológiai szál, ennél több nem is kell, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy “Green doki” a főszereplő...:) Csak el ne szúrják! Várakozási szint: 70%

666 Park Avenue: Újabb természetfeletti sorozat, amelyben a címben szereplő épület (NY legrégibb épülete), és a benne történő megmagyarázhatatlan események adják a sztori gerincét. A tulajdonost pedig Terry O’Quinn alakítja!! Nanáhogy ez is várós. Azt csak félve remélem, hogy a nagyon érdekesnek ígérkező alapötlet nem ég ki pár rész után és nem fullad önismétlő unalomba a történet. Várakozási szint: 70%

The Neighbors: És ez a másik sitcom, amit idén “bepróbálok”, igazából a történetben rejlő csavar miatt. A kiinduló szituáció elég klisés, egy család elköltözik otthonról, hogy új életet kezdjen... de itt jön a csavar, a szomszédságot ugyanis fura szokásokkal bíró űrlények alkotják, akik ráadásul nem tudják hőseinkről, hogy ők nem azok. Ez is lehet tömény hülyeség, idióta poénokkal, de lehet, hogy valami tényleg zseniális sül ki belőle. Meglátjuk. Várakozási szint: 50%

Last Resort:  Shawn Ryan (The Shield, Terriers, The Chicago Code) új sorozata!!!!!!!! Ennyi, ha semmi több info nem lenne, már ez is 100%-os várakozási indexet jelent.
A történet pedig csak fokozza a fokozhatatlant: egy amerikai atomtengeralattjáró legénysége megtagadja a tűzparancsot, és semleges területre hajózva a világ legkisebb atomhatalma lesz.Kell még ehhez bármit hozzáfűzni? Várakozási szint: 100%+

Összegzés: 5 országos csatorna összesen 38 új sorozatot rendelt be (22 dráma, 16 sitcom). Ebből az általam biztosan bepróbálásra kerül: 13 dráma, és 2 sitcom. Nem fogok unatkozni jövőre sem azt hiszem :)

Joseph (Peter Mullan) ötvenes magányos figura, tele gyűlölettel és keserűséggel. Céltalanul tengeti napjait, legtöbbször a helyi kocsmában, és leginkább csak kötekszik, vagy sértegeti az embereket, akikkel összeakad. Időnként pedig olyan kontrollálatlan dühkitörései vannak, amelyek őt magát is összezavarják, kétségbe ejtik. Egy ilyen “akció” után, összezavarodva, megszégyenülten egy kis használtruha boltba “menekül”. Itt találkozik Hannah-val (Olivia Colman) a bolt vezetőjévél, aki ahelyett, hogy kidobná, vagy a rendőröket hívná, kedvesen beszédbe elegyedik vele, imádkozik érte és valamennyire sikerül is megnyugtatnia a férfit. Joseph pedig újra és újra visszatér a boltba, és ugyan eleinte csak kötözködik, sőt csúnyán meg is alázza a nőt, lassacskán mégis különleges kapcsolat alakul ki a két ember között, főként, miután Joseph ráébred, hogy Hannah a látszat ellenére (tökéletes házasságban élő “unatkozó” középosztálybeli hölgy) éppolyan sérült mint ő maga, sőt valójában megverve egy pszichopata férjjel (Eddie Marsan), aki a legperverzebb módokon alázza meg nap, mint nap, még Joseph-nél is komolyabb sebeket hordoz magában.

Az egyik legjobban várt őszi újonc, és így 10 epizód után immár a kedvenc országos TV-sorozatom lett az ABC új “mesesorozata”. Anno úgy harangozták be, hogy a Lost misztikumát fogja ötvözni a Pushing Daisies látványával (engem ennyivel már meg is vettek), ami gondolom abból adódott, hogy a Lost egykori írója és producere (Adam Horowitz, Edward Kitsis) dolgozik a sorozaton.

Egy nem annyira jó film Ryan Golsling-gal (persze ő ebben is jó).

A sztori: Ted Crawford (Anthony Hopkins), miután rájön, hogy felesége megcsalja, lelövi az asszonyt a saját házukban. A kiérkező rendőrök pisztollyal a kezében találják, ő pedig beismeri a tettét. Az ügyet egy nagyképű, arrogáns, karrierista fiatal ügyész Willy Beachum (Ryan Gosling) vállalja szinte poénból, hisz épp most kapott állást egy nagymenő ügyvédi irodában, ahonnan egyenes az út a felső tízezerhez. Azonban az egyszerűnek látszó ügy (megvan az elkövető, megvan a fegyver, megvan a vallomás), valódi rémálommá válik, Willy számára, mikor kiderül, hogy valójában nincs semmilyen bizonyíték (a fegyver, nem az a fegyver, a vallomás visszavonva) és a tárgyalás során egyre több adu ász kerül elő Crawford paklijából, miközben Willy már nem csak a bűnösségében biztos, hanem rádöbben, hogy ha veszít, az újabb emberéletbe kerülhet.

A film ugyan fordulatokban gazdag, sokszor izgalmas, ám gyakran leül a történet és van elég sok üresjárat is. A megoldás is sokkal nagyobbat üthetne, pedig én nem tartozom azok közé, akiknek már az első 5 percben leesett a tantusz. Ennek ellenére kicsit súlytalan volt, vagy inkább hirtelen, túl légből kapott, ettől pedig erőtlenné vált. A szerelmi szál pedig teljesen mellékes és felesleges, sőt inkább zavaró volt, a csajszi meg kimondottan idegesített, ráadásul még ronda is (ez mondjuk az én problémám).

Azért Ted és Willy között volt néhány emlékezetes párbeszéd, Hopkins pedig kicsit ismét Hannibal Lecter bőrébe bújt, legalább is néhány közelin pont úgy nem pislogott, és pont úgy kirázott tőle a hideg.

Ryant Gosling-t nem dícsérem, kapott már elég magasztalást tőlem ezen a blogon. Willy jellemfejlődése volt a film talán legerősebb vonala, Ryan pedig semmiben sem maradt el Hopkins mögött, sőt... :) 

Összességében nem ez a film lesz a thrillerek új királya. Valószínűleg pár hét múlva már emlékezni se nagyon fogok rá, de azért szombat esti kikapcsolódásnak teljesen jó, és ugyan egyszeri, de izgalmas kikapcsolódás.

Utálom a politikát, nem is értek hozzá és a politikai témájú filmek sem álltak soha közel hozzám. Akkor meg miért is? Természetesen újszívemcsücskeryangosling miatt :). Ryan Gosling-sorozatom folytatásaként néztem meg ezt az idei filmfesztiválok egyik esélyeseként nyílvántartott politikai krimit, amelyet George Clooney rendezett.

Karib tenger, Puerto Rico buja, érintetlen tengerpartja, a 60-as évek szabadsága és rengeteg pia. Reggel, délben, este, éjjel, szó szerint a csapból is rum folyik.

Ebből a paradicsomból akar egy kétes ingatlanügyleteiről ismert vállalkozó Sanderson (Aaron Eckhart) szállodákkal telezsúfolt amerikai igényeket kiszolgáló üdülőközpontot építeni. Ehhez szüksége van Paul Kemp - aka: Hunter S. Thompson (Johnny Depp) támogató újságcikkeire. Kemp, aki nemrég érkezett New Yorkból hamar “akklimatizálódik”, bár ez cseppet sem segíti az alkoholról való leszokási terveit. Egyenlőre azonban élvezi a sziget nyújtotta szabadságot, ám hamarosan döntéshelyzetbe kerül. Eladja magát egy korrupt üzleti vállalkozásnak, vagy tálaljon ki és leplezze le az egész rohadt bandát. A helyzetet bonyolítja, hogy Kemp belehabarodik Sanderson barátnőjébe, a gyönyörű Chenault-ba (Amber Heard).

A sztori azonban érzésem szerint másodlagos. A filmet elsősorban a szereplők teszik zseniálissá. Johhny Depp egyszerűen nem tudja rosszul hozni a folyton részeg/spicces/másnapos figurát. Most is lubickol a szerepben, egyszerűen imádni való. Mégis az agyátmárrégenelitta-lepukkant-Hitlerfan-állandóalkoholgőzbenfürdő Moburg (Giovanni Ribisi) az, aki mindenkit lemos a vászonról. Valami egészen elképesztő amit ez a fickó produkál. De Michael Rispoli is kurva jó a fotós szerepében.

Imádtam a film atmoszféráját (sokszor éreztem, hogy mennyire szeretnék valahogy hasonlóan élni. Nincs stressz, igazán nincs probléma - még a néhol életveszélyes helyzetek sem problémaként jelennek meg, legalább is, amíg a rum kitart), a szövegeket, a váratlan poénokat, amik többszörösen kárpótolnak az időnkénti üresjáratokért és a helyenként kicsit döcögős történetvezetésért.

Dan Dunne (Ryan Gosling) Brooklynban tanít történelmet egy általános iskolában, emellett edzi a lányok kosárcsapatát, szabadidejében pedig drogfüggő. Egy kosármeccs után egyik tanítványa, Drey (Shareeka Epps) rajtakapja a wc-ben, amit be van állva. Különös kapcsolat alakul ki a jó családból származó, művelt, intelligens fehér tanár és a dilerekkel és nepperekkel körülvett 13 éves fekete diáklány között.

Ebben a filmben nincsenek tragédiák, nincsenek embert próbáló drámai helyzetek, nincsenek krízisek, mégis az egyik legszomorúbb történet, amit valaha láttam a szerelem elmúlásáról, egy kapcsolat (házasság) visszafordíthatatlan szétbomlásáról.

 Szilveszter éjszaka a buli, pia, móka, kacagás és olyan filmek ideje, amiket egyébként nem nagyon jut eszembe megnézni. 2011 utolsó napján egy horror paródia és egy vámpíros horror(?) filmre esett a választás.

 Fanyalogtunk sokat idén, hogy milyen gyenge az idei felhozatal, de ahogy gondolkodtam a listán, bizony be kellett látnom, hogy egyáltalán nem így van, sőt... Nem is volt olyan egyszerű összehozni ezt a listát és bizony nagyszerű sorozatok maradtak le róla. Előbb azonban lássuk, mik voltak számomra 2011 legjobbjai:

10. Merlin

Idén már a negyedik évadját láthattuk ennek az igazán látványos, sok humorral fűszerezett és nagyon szerethető fantasynak. Míg kezdetben domináltak a tinidrámai elemek a második szezontól kezdve jócskán komolyodott a történet és a karakterek is, mostanra pedig egy érett, izgalmas és minden szempontból tartalmas szériává nőtte ki magát. 

9. Strike Back

Már tavaly is szerettem az angolok akciósorozatát és John Portert, és idén nem kis fenntartásaim voltak, mikor az új szezont már Porter nélkül kezdték el. A magányos harcos utáni kettős "body cop" felállás azonban még jobban is tetszett. Stonebridge és Scott, egymást folyton zrikálva, de hát hátnak vetve fedezve a másikat, igazi bajtársias összetartásban nyomulnak. Helyesek, erősek, jól lőnek, jó beszólásaik vannak, szóval simán elhiszem, hogy ketten lenyomnak akár egy tucat ellenfelet is. Az akciók tehát hitelesek, a robbantások látványosak, a helyszínek pedig (mindent terepen forgattak) kézzelfoghatóan valódiak. Igazi tökös akciósorozatról van tehát szó, amiből a 24 óta valljuk be nem nagyon volt részünk.

8.Person of Interest

Itt pedig egy újonc. Nem is akármilyen. J.J.Abrams legújabb produkciója nem okozott csalódást. Megvan benne az Abramsre jellemző csavar és misztikum, és a két főszereplő Jim Caviezel és Michael Emerson igazán nagyszerűen helyt áll a két nagyon különböző (ex CIA ügynök, milliomos programozó), mégis egy célért küzdő karakter megformálásában. Az alapsztori szintén érdekes, egy számítógépes program segítségével meg nem történt gyilkosságokat tudnak felderíteni/megakadályozni. Persze azért ennyire nem egyszerű, csavar mindig van a történetben, így jóval több, mint egy egyszerű nyomozós sorozat.

7. Homeland

Egy újabb újonc, ezúttal egy izraeli széria amerikai remake-je. Az eredetit nem ismerem, de ez a sorozat nagyon hamar levett a lábamról. Jól megformált karakterek, okosan felépített történet (terroristás, összeesküvős, CIA-s) és nem utolsó sorban kimagasló színészi alakítások jellemezték. Damien Lewis, még inkább Claire Danes játéka simán Oscart Emmyt érdemel.

6. Breaking Bad

Ez az a sorozat, amely évről évre képes túlszárnyalni önmagát már 4 éve. Idén sem volt ez másként. Olyan elképesztően felépített karakterek, olyan lenyűgözően gyönyörű képi világ és olyan tökéletesen felépített történetvezetés jellemzi a sorozatot, ami sajnos nem sok más sorozatról mondható el. Jogos a kérdés, hogy akkor miért csak 6.? A válaszom nagyon szubjektív és nélkülöz minden tudományos alapot: az ezután következőket annak ellenére jobban szerettem, hogy minőségben nem minden esetben érték el a Breaking Bad szintjét.

 5. Sons of Anarchy

Kurt Sutter motoros szériája eddig is az egyik kedvencem volt. Ez esetben azonban sajnos csalódásról kell beszélnem. A mostani szezon kimagasló részeket hozott, zseniális csavarokat kaptunk és briliáns színészi alakításokat láthattunk (Maggie Siff pl.), amit Sutter a zárórészben egyetlen hanyag tollvonással tönkretett. Nem is értettem igazán miért volt erre szükség, ezért (és csak ezért) került most csak az 5. helyre.

4. Community

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretem a sitcomokat, kivéve a Communityt. :) Ebben a sorozatban egyszerűen minden benne van, amit szeretek. Intelligens, kreatív, állandóan megújuló, telis-tele filmes- és popkult utalásokkal, nem utolsó sorban pedig szerethető karakterekkel. A poénokon túl pedig anélkül, hogy szájbarágna, nagyon is komoly tanulságokkal teli, az eredeti ötletekkel teli dramaturgiáról már nem is beszélve. Zseniális na!

3. Game of Thrones

Nem kis vállalkozás az HBO részéről G.R.R.Martin nagyszabású fantasy regényciklusának tv-re vitele. Nagyon összetett világ sok szálon futó cselekmény, rengeteg szereplő. Mindezt nem egyszerű dolog filmre vinni. David Benioff - D. B. Weiss azonban jól oldották meg a feladatot és egy nagyon magas színvonalú, igen látványos fantasy sorozatot tettek elénk, aminek gondolom rajtam kívül még nagyon sokan örültek. Westeros világa a könyvhöz méltón jelenik meg, de akik nem olvasták a könyvet, azoknak sem volt okuk  panaszra. Az első szezon sikere biztató, nagyon remélem, hogy végül a teljes regényciklust sikerül filmre vinni, na meg, hogy Martin bácsinak is sikerül addigra befejezni a történetet.

2. Justified

Ez a modern kori western már tavaly belopta magát a szívembe, de az idei szezon még túl is szárnyalta azt. Az atmoszféra, a Bennet klánhoz kötött átívelő szál, a remekbe szabott párbeszédek és (megint) a briliáns színészi alakítások (Margo Martindale, Walton Goggins, Timothy Olyphant) teszik felejthetetlenné. Alig várom a folytatást.

1. Spartacus - Gods Of The Arena

Idén a gladiátorok vitték nálam el a pálmát. Sajnálatos események miatt idén csak egy 6 részes előzménysztorit kaptunk, de ezt a nem egyszerű feladatot olyan zseniálisan oldották meg a készítők, ahogy csak lehet. Annak ellenére volt érdekes a történet, hogy ismertük a végét (hiszen azt már tavaly az első szezonban láthattuk), annak ellenére izgultunk a szereplőkért, hogy tudtuk (legalább is többségüknél) mi lesz a sorsuk. Lélegzetelállító harcok, fülledt erotika, szépen felépített karakterek, a legapróbb részletekig kidolgozott korrajz no és intrika, intrika, intrika minden mennyiségben. 

Ez volt az  én top 10-es sorozatlistám 2011-ben. Akik pedig épphogy lemaradtak: Shameless, Doctor Who, Misfits, Flashpoint, Once Upon A Time. 

A filmet már a bemutató előtt erős kult-hangulat lengte körül, emiatt elég vegyes várakozásokkal tekintettem rá. Sokan azonnal az év filmjének kiáltották ki, néhányan viszont egyenesen nézhetetlennek tartották. Arról nem is beszélve, hogy minden nőismerősöm kvázi szerelmes lett Ryan Goslingba (bevallom én eddig nem tartottam valami nagyra sem mint színész, sem mint pasi), ami kimondottan arra késztetett, hogy csakazértis azt mondhassam a végén: „ugyan már ez a nyálas kiskölök még dodzsemet sem tudna vezetni, nanehogymár ő legyen a coolcsávók legcoolabbika”. Komoly kétkedéssel ültem tehát le, sőt a kisördög is munkált bennem, mint mondtam, de hamar kiderült, hogy Nicolas Winding Refn remekműve nekem is az év egyik legnagyobb mozis élménye, sőt Ryan Gosslingba is belezúgtam egy kicsit nagyon.  

Időről időre belefutok 1-1 angol sorozatba, ami után nem értem, miért nézek még mindig amerikaiakat, mikor ezek klasszisokkal jobbak. Mi a titkuk? Nem tudom biztosan, bár sokat gondolkoztam már rajta. Először is, minden angol sorozatnak van egy nagyon sajátos alaphangulata (kicsit szürke, kicsit nyomasztó, kicsit lassú, kicsit furcsa, kicsit ijesztő, kicsit vicces, még ha nem is az), amit, ha valaki csak egyetlen ilyennel találkozott, utána biztosan felismeri. Ez persze nem mindenkinek jön be, ők azok, akik soha nem fogják bírni az angol sorozatokat, nekik nem is érdemes tovább próbálkozni. Akinek azonban bejön ez a hangulat, mindenképp kezdje vadászni az angol sorozatokat, mert jó néhány gyöngyszemet fog találni. A másik a karakterek szerepe. Egy angol sorozatban sokkal nagyobb hangsúly van a karaktereken, mint magán a sztorin. Talán ennek is köszönhető, hogy ezekben a sorozatokban nem nagyon találni egysíkú, papírmasé karaktereket, nincsenek csak jó, vagy csak gonosz szereplők, vannak ellenben hús-vér emberek, minden hibájukkal és erényükkel, minden gyarlóságukkal és hősiességükkel, egyszerre szerethetően és utálhatóan, egyszerre sajnálni valóan és nevetségesen, egyszerre szépen és csúnyán (és igen, nem félnek csúnya színészeket szerepeltetni, akár "szép" szerepben is!!!!). Említettem a lassúságot, igen az angol sorozatokban általában nem pörögnek úgy az akciójelenetek, mint amerikai társaikban, ennek ellenére sokkal ritkábban van üresjárat. Egy pörgő akciójelenet után, ha 1 percig nem történik semmi, akkor a néző unatkozni kezd, az angolok ezzel szemben az első pillanattól kezdve olyan feszültségszintet képesek tartani, hogy ha 10 percig nem történik semmi a képernyőn, a néző nem hogy nem unatkozik, de az összes körmét tövig rágja ennyi idő alatt. Végül a humor, ami szintén nagyon sajátos az angol sorozatokban, (direkt poénokat nagyon ritkán lőnek el, hacsak nem valami nagyon profán alpárit) és szintén nem mindenkinek jön be. Aki viszont szereti az angolok keserédes, szarkazmusát, annak nem lesz problémája. Ja, és még valami, a naturalizmus. Néhány kábeles sorozat kivételével amerikai szériában sosem fogunk találkozni olyan felkavaró naturalista ábrázolással, mint egy angol sorozatban, ráadásul a tabu témákat is sokkal "lazábban" kezelik, emiatt, néha olyan témák kerülnek elő, amik Amerikában elképzelhetetlenek (pedofilia, eutanázia, gyerekkereskedelem, halálpornó stb). Végül a sorozatok hossza, ami sok vitát szít junkie-körökben, hogy jó-e, vagy sem. Egy átlagos angol sorozat szezon 6 részes (Misfits, Luther...), de van amelyik csak 3 epizód (Sherlock), ill. néhány "hosszú" akár 10-13 részes évadokat is megél (Doctor Who, Merlin, Being Human). Ez egyrészt rossz, mert ha valami tetszik azt értelem szerűen minél tovább szeretnénk nézni, viszont épp a szezonok rövidsége miatt, egy angol sorozatban sosem lesznek felesleges filler epizódok, amikkel Amerikában a 20-24 részes szériákban sajnos elég gyakran találkozunk.

Jöjjön akkor néhány gyöngyszem az elmúlt időszakból a teljesség igénye nélkül:

Az Entourage (ejtsd: ántrázs) - Törtetők az HBO saját gyártású sorozata, 2004 nyarán indult és idén a 8. évaddal ért véget. A sorozat egy Queens-ből jött fiatal színész és négy gyerekkori barátja életét követi Hollywoodban. Vincent Chase, aki igazi sztárkarriert futott be (Adrian Grenier), a legjobb barátja Eric Murphy "E", aki a menedzsere lesz (Kevin Conolly), a bátyja, Johny "Drama" Chase, akinek színész karrierje koránt sem ívelt olyan magasra (Kevin Dillon), és Turtle, aki csak élvezi az egészet (Jerry Ferrara). 

Újabb etalonnak számító sorozatot sikerült végre megnéznem a nyáron, és persze ez után is úgy keltem fel a monitor elől, hogy "hogy a fenébe nem néztem én ezt eddig?"!

Shawn Ryan nevéhez fűződik az FX-en 2002-2008 között futó szerintem simán a valaha volt legjobb zsarusorozat. Mára kult-státuszba emelkedett, sokat idézett (én is hivatkoztam már párszor rá) alkotás ez, nem véletlenül.

Régóta rajongok a vámpírokért, legyenek akár könyvben, akár moziban, akár TV-sorozatban. Bár a Twilight-hisztéria óvatossá tett, mert az abban szereplő nyálas elkorcsosult csillámló izék már nagyon nem hasonlítanak az éjszaka sötét démonjaira. Épp ezért minden olyan film, amiben valódi gonosz vámpírokkal találkozhatok azonnal felkúszik a várólistám elejére. Ha pedig a vadász Paul Bettany, innentől már nem is várólistás, azonnal látni akarom.

Sokan sok rosszat mondtak erről a filmről, de nekem igazából tetszett. Persze nincs mélyenszántó mondanivalója, nincs benne egyetlen eredeti ötlettől vezérelt képkocka, nincsenek összetett karakterek, de még nagyon kibontott jellemek sem. Van viszont tök jól kinéző posztapokaliptikus elsivatagosodott világ, steampunk város, dark hangulat az első pillanattól kezdve, Szárnyas fejvadász és Mad Max feeling, iszonyú rusnya (na ez szerintem elég eredeti vámpírábrázolás - legalább is én még nem láttam ilyet) emberszéttépő dögök, óriási fogakkal, szemek nélkül, folyton nyáladzva (nekem a Descent mutáns barlanglakó lényei jutottak eszembe róluk), és vannak pörgő akciójelenetek, amik tényleg baromi látványosak és engem totál hidegen hagy, hogy fittyet hánynak a fizika összes törvényére. A látvány tehát simán eladja a filmet, és azt gondolom, hogy nem is volt magasztosabb célja.

A történet egy elképzelt világban az emberek és vámpírok közti évszázados háború befejeződése után kezdődik. A vámpírok legyőzése után a különleges képességekkel bíró katonapapok, elvonultan élnek abban a néhány megmaradt városban, amelyet kemény kézzel irányít az egyház. Mikor egy vámpírhorda elrabolja egyikük (Pap) unokahúgát, ő szembeszállva az egyházi tiltással magánakcióba kezd és a lány kiszabadítására indul. Hamarosan segítője is akad, a lány vőlegénye és egy papnő, akit eredetileg az elfogására küldtek. Útjuk során egyre keményebb ellenfelekkel kell szembeszállniuk, végső küzdelmük tétje pedig  nem kisebb, mint az egész emberiség megmentése.

A színészekkel sem volt baj, bár nem is kellett kimagaslót nyújtaniuk, hiszen, mint már mondtam, nem voltak nagyon összetett karakterek. Paul Bettany (Pap) jól hozza a zord harcos papot, azt hiszem egy komolyabb akcióhős szerep is kimondottan jól állna neki, bár valószínűleg elfogult vagyok vele szemben. :) Maggie Q (Papnő) is jól mutat a harcos papnő szerepében, és Christopher Plummer (monszinyor Orelas) kellőképpen utálnivaló egyházi vezetőként. Talán csak Karl Urban (Black Hat) hagyott bennem némi űrt. Az egy dolog, hogy számomra kissé homályos maradt, miszerint ő hogyan és miért lett az ami (lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé), de ha már azoknál az igazán ocsmány dögöknél is rosszabb főgonosszá kellett lennie, akkor lehetett volna legalább egy kicsit ijesztőbb. A fekete kalap meg a kontaktlencse viszont ehhez azért önmagában kevés volt.

Külön piros pont jár viszont az alkotóknak, amiért két olyan színészt is castingoltak, akiket eddig vámpírként ismerhettünk: Cam Gigandet (Hicks) épp a már említett Twilight-ban harapdálta Bellát, itt pedig hős szerelmesként rohan barátnője megmentésére. Stephen Moyer (Aaron), szegényt itt alaposan helyben hagyták a vámpírok, pedig ő az HBO-n jelenleg is futó True Blood c. sorozat legendás Bill Compton-ja.

Összességében jól szórakoztam rajta. Igazi nyár esti agykikapcsolós látványosság.

Az HBO, immár hagyományosan premier előtti mozis vetítéssel ajándékozta meg a sorozatrajongókat, sőt ezúttal nem csak a magyar, de az amerikai bemutatót is megelőzve.

A Game of Thrones George R.R. Martin: A Song of Ice and Fire (Jég és tűz dala) című fantasy regényciklusának első kötetét (Trónok harca) viszi képernyőre 10 epizódban. Nagyszabású vállalkozás ez, hiszen Martin egy olyan összetett világot alkotott meg, annyi szereplőt mozgat és olyan sok szálon fűzi a cselekményt, ami hatalmas kihívást jelentett a készítőknek. Hogy az HBO mennyire komolyan vette a feladatot, az szerintem már kiderült az eddig megjelent anyagokból (képek, cikkek, előzetesek, interjúk stb.), de hogy sikerült-e megfelelniük a nagyon magas elvárásoknak arra csak az elkészült sorozat adhat választ. Nos az első két rész után azt gondolom, hogy a válasz egyértelműen IGEN!

A tovább mögött spoileresen folytatom.