Western filmek tekintetében elég ínséges időket élünk. Az utóbbi 20 évben alig született jó film ebben a műfajban, de azért bizalomra ad okot, hogy pár évente csak feltűnik egy-egy minőségi alkotás (Yuma, The Proposition, Fegyvertársak...).

A Cohen testvérek ezúttal egy 1969-es John Wayne klasszikust dolgoztak át (bár az ő állításuk szerint az eredeti regényt és nem a filmet dolgozták fel). Western, Cohen testvérek, Jeff Bridges, ennyi nekem elég is volt, hogy a film felkerüljön a várólistámra.

Nagy elvárásokkal ültem neki, lehet kicsit túlzottakkal, s talán ezért nekem kicsit csalódást okozott a film. Nem mondom, hogy rossz film, mert egyáltalán nem az, de nekem túlságosan családi-kaland-mozira sikeredett.

A történet szerint Mattie Ross (Hailee Steinfeld) 14 éves kamaszlány, apját megöli egyik alkalmazottja, a részeges Tom Chaney (Josh Brolin). Mivel senki nem tesz semmit annak érdekében, hogy a gyilkost elkapják és fellógassák, a talpraesett Mattie maga veszi kezébe az ügyet: 100 dollárért felbéreli a részeges félszemű marsallt Rooster Cogburn-t (Jeff Bridges), aki nem szereti a papírmunkát, ezért aztán inkább nem ejt foglyokat, és a gyilkos után erednek egyenesen az indiánok földjére. Hozzájuk csatlakozik egy texas ranger, Laboeuf (Matt Damon), aki már hónapok óta Chaney nyomában van. 

Minden adott tehát egy jó westernhez. Gyönyörű, kies vidék, csodálatos képek (Roger Deakins operatőr igazán jó munkát végzett), lovaglás a gonosz bandita nyomában, pisztolypárbaj, leszámolás. Mi az, ami mégis hiányzik? Nem is tudom, valahogy nincs benne elég tökösség. Főleg a film első harmadában volt néhány üresjárat, ami feleslegesen vontatottá tette, a későbbiekben pedig érzésem szerint nem fektettek elég hangsúlyt a lány és a marshall kapcsolatának szakmai jellegére. Az elején egy nagyon határozott, karakán, talpraesett kislány és egy önmagát is ellátni képtelen leamortizálódott alkoholista marshallt látunk, fél óra múlva pedig olyan, mintha a kicsit ugyan zsémbes nagypapa meg az unokája cserkészkiránduláson lennének. A hozzájuk csapódott ranger pedig szinte végig csak a "felesleges harmadiknak" tűnik.

Jeff Bridges nagyon rendben van Cogburn bőrében, Hailee Steinfel nevét pedig jó, ha mindenki megjegyzi, mert gyanítom nagy karrier áll előtte, legalábbis ezen alakítása egész egyszerűen pazar volt. Matt Damon ellenben nagyon nem illett a képbe. Esetlen volt, sokszor erőltetett és az a hülye texasi akcentus csak még idegesítőbbé tette.

Összességében, mint említettem nem rossz film, szombat délutáni családi mozinak például kimondottan jó, de ha igazán kemény westernre vágyom inkább előveszem a The Propositiont, vagy megnézek egy két részt a Deadwoodból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.