valhalla_rising.jpgNicolas Winding Refn nevével tavaly a Drive kapcsán találkoztam először, ami számomra 2011 legjobb filmje volt. Persze hogy egyből kíváncsi lettem a korábbi filmjeire is, de csak most jutottam hozzá, hogy pótoljam ezeket. Elsőként a Valhalla Rising - magyarul A vikingek felemelkedése (tuti nem látott a filmből egy percet se aki ezt a hülyeséget kiötölte) került a lejátszómba, amely 2009-ben készült.

Hol is kezdjem? A film végén először nem tudtam eldönteni, hogy zseniális, vagy borzasztó volt, de ahogy eltelt egy kis idő, és a dolgok kezdtek összeállni, közben újabb és újabb rétegek kerültek a felszínre, úgy döntöttem, hogy egy elképesztően zseniális filmet láttam, aminek az az egyetlen hibája, hogy 10 emberből 9 valószínűleg nem tudja végignézni. Ez a film kizárólag olyan nézőknek való, akik képesek elmerülni a képekben, a fényekben, a hangokban, akiket nem riaszt, hogy hosszú percekig semmi sem történik, mert pont a semmi nem történés a lényeg, hogy aztán a valami történés igazán odacsapjon. Szóval, aki tudja magáról, hogy nem neki való az ilyen fajta meditatív mozi, az akár ne is olvasson tovább, a filmet pedig jó messzire kerülje el.

 

OUAT poster.jpg

Az egyik legjobban várt őszi újonc, és így 10 epizód után immár a kedvenc országos TV-sorozatom lett az ABC új “mesesorozata”. Anno úgy harangozták be, hogy a Lost misztikumát fogja ötvözni a Pushing Daisies látványával (engem ennyivel már meg is vettek), ami gondolom abból adódott, hogy a Lost egykori írója és producere (Adam Horowitz, Edward Kitsis) dolgozik a sorozaton.

Az HBO, immár hagyományosan premier előtti mozis vetítéssel ajándékozta meg a sorozatrajongókat, sőt ezúttal nem csak a magyar, de az amerikai bemutatót is megelőzve.

A Game of Thrones George R.R. Martin: A Song of Ice and Fire (Jég és tűz dala) című fantasy regényciklusának első kötetét (Trónok harca) viszi képernyőre 10 epizódban. Nagyszabású vállalkozás ez, hiszen Martin egy olyan összetett világot alkotott meg, annyi szereplőt mozgat és olyan sok szálon fűzi a cselekményt, ami hatalmas kihívást jelentett a készítőknek. Hogy az HBO mennyire komolyan vette a feladatot, az szerintem már kiderült az eddig megjelent anyagokból (képek, cikkek, előzetesek, interjúk stb.), de hogy sikerült-e megfelelniük a nagyon magas elvárásoknak arra csak az elkészült sorozat adhat választ. Nos az első két rész után azt gondolom, hogy a válasz egyértelműen IGEN!

 

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Mona Paparu egyedül neveli 3 éves kislányát Vioricát. Vásári bábjátékosként járja a vidéket, ebből tartja el magukat, míg fel nem bukkan évek óta nem látott apja, aki arra kéri kísérje el Németországba egy orvosi kezelésre. Mona kétes hírű jóslásból élő nagynénjére bízza kislányát arra a néhány napra, míg apjával távol van.

Imádom a filmzenéket. Ennek a filmnek is a zenéjét ismertem, hallgattam, szerettem - az egyik leggyönyörűbb filmzene, amit ismerek, Clint Mansell mesterműve -, de a filmet csak most sikerült megnézni.

süti beállítások módosítása