Justin Kurzelnevét, azt hiszem nem felejti el egyhamar, aki megnézi az ausztrál rendező legelső filmjét. Erős, kegyetlen, gyomorbavágó mégis elképesztően jó filmet csinált Ausztrália legkegyetlenebbnek tartott sorozatgyilkosáról, már ha sikerül végignézni.
Snowtown, az ausztrál Adelaide városának lepusztult külvárosi telepe. Itt él a 17 éves Jamie (Lucas Pittaway) 3 fiútestvérével és megfáradt, koravén, szerető, ám totálisan működésképtelen anyjával. Egy nap, miközben anyu segélyét intézve járja a hivatalokat, a szomszéd vigyáz otthon a fiúkra, közben kicsit abúzálja is őket, amit elég egykedvűen vesznek tudomásul, mintha ez is lepukkant életük természetes velejárója lenne. Persze, mikor anyu megtudja mi történt, próbál valamit tenni, de igazából nem sok eszköze van. A család már-már az összeomlás szélén van, mikor felbukkan John (Daniel Henshall), az első látásra kedves, megnyerő, folyton mosolygós, segítőkész, szeretni való pasi, aki azonnal a család védelmére kel.Anya hamar beleszeret, Jamie apaként tekint rá, és hamarosan a környék közösségének közkedvelt, meghatározó figurájává válik.Ekkor persze még senki nem sejti, hogy a kellemes külső mögött egy rideg, számító, szociopata lapul, aki harmadmagával Ausztrália legbrutálisabb sorozatgyilkosaként szerez magának hírnevet.
John karaktere fokozatosan bontakozik ki. Eleinte mi is csak kedvességét, segítőkészségét látjuk. Hamar maga köré szervezi a helyieket, a családi konyha egyfajta fórummá válik, ahol sörözés közben mindenki őszintén elmondhatja véleményét, sérelmeit, a környék pedofil, drogos és egyéb “nemkívánatos” alakjai miatt, és kiöntheti tehetetlenségéből fakadó haragját. Eközben John szinte észrevétlenül a család tagjává is válik és Jamie is egyre jobban felnéz rá. Az idill azonban nem tart sokáig. John valódi énje hamarosan megmutatkozik, a közösség gondolatait hamarosan tettekké formálja és elkezdi a környéket megtisztítani pedofiloktól, drogosoktól, melegektől, egyszóval a “söpredéktől”, míg végül már bárki áldozatául eshet, aki valamiért szálka lesz a szemében. Kurzel pedig nem finomkodik,  kegyetlen naturalizmussal, minden illúziót és kompromisszumot  nélkülözve tolja a képünkbe a valóságot.

A film zsenialitása (és lélekszéttépő mivolta) pedig épp abban van, hogy Kurzel, bár nem finomkodik, nem is a véres brutalitásra helyezi a hangsúlyt, abból épp csak annyit mutat, amennyi elkerülhetetlen. Éppen attól válik iszonyú nyomasztóvá a történet, hogy a környezetről sokkal többet beszél, hogy a miliő, amiben John tevékenykedik mennyiben “segítette” őt, hogy azzá váljon, amivé végül lett, hogy a közösség úgy vált cinkosává, hogy mire (néhányan) észbe kaptak, már semmit sem tehettek ellene.
Egészen különleges John és Jamie kapcsolatának alakulása, tökéletesen mutatja be, ahogy a nagyon erős karizmával bíró férfi felőrli, majd bekebelezi a “leggyengébb” személyiséget a családban.
A remekül megírt forgatókönyvhöz sokat tett hozzá a zseniális színészi munka is. Annyira tökéletes mindenki, hogy sokszor úgy éreztem, mintha nem is filmet néznék. John és Jamie groteszk kapcsolata, az anya őrlődése, aki akkor sem képes tenni semmit, amikor már pontosan tudja mi folyik valójában körülötte, a szomszédok és a többi mellékszereplő mind, mind iszonyúan valóságos hús-vér emberek voltak, nagyon különböző és sokszor nagyon szélsőséges, mégis valóságos érzelmekkel. A dokumentarista megvalósítás, no meg, hogy tudjuk, igaz történetről van szó, pedig végképp kitöröl a lelkünkből minden illúziómaradványt. Ez egy mocskos világ, amiben nincs semmi szép, nincs semmi felemelő, nincs semmi reménykeltő és ez alól nem ad feloldást a film vége sem.

A Snowtown egy embert próbáló film, biztos lesznek néhányan, akik nem fogják tudni végig nézni. Én is reszkettem, kivert a jeges veríték, néha összekuporodva csak a szemem sarkából lestem a képernyőt a végén pedig csak ültem a sötétben hosszú percekig egyedül, magamra hagyva, összetörtnek és mocskosnak éreztem magam, szégyelltem, hogy ember vagyok. Már több mint két hét telt el, mégis visszatérnek egyes mozzanatok, képek, arcok. Szóval csak óvatosan!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.