Leonard, Guy Pearce számára nincs idő. Elveszett, mikor feleségét brutálisan megerőszakolták és meggyilkolták, ő maga pedig súlyos fejsérülést szenvedett, ami miatt megsérült a rövidtávú memóriája. Tudja, hogy kicsoda, mivel foglalkozik, a bűntény előtti életére pontosan emlékszik, azonban azóta, csak pár percnyi időt képes észben tartani, aztán elfelejti, épp hol van, hogy került oda, mit csinál, kivel beszél éppen stb.

Leonardot a bosszúvágy hajtja. Meg akarja találni felesége gyilkosát és megbosszulni a halálát. Állapota azonban jelentősen megnehezíti ezt az amúgy sem egyszerű dolgot, hiszen a rendőrségnek is beletört a bicskája a nyomozásba. Mivel pár perc után minden emléke elszáll, Leonard folyamatosan dokumentálja minden lépését, polaroid képeket készít mindenről és azok hátuljára ír, ill. a saját testére tetovál fel mindent, amiről úgy gondolja, fontos lehet. Így próbálja összerakni az információdarabkákat és megtalálni a gyilkost.

Eddig ez egy szokványos krimi kis csavarral, amitől azonban a Memento túllép a sablonos krimi keretein az kétségtelenül az egyáltalán nem szokványos dramaturgia. Christopher Nolan ha semmi mást nem csinált volna, ezzel a filmmel már beírta magát a mozi történelemkönyvébe. Egyszerűen visszafordította az időt, aminek eredményeképp a néző éppúgy darabonként kapja a tényeket, ahogy Leonardnak is minden alkalommal darabokból kell összeraknia saját széthullott világát. Ezzel Nolan eléri, hogy nézőként folyamatosan figyelni kell, hisz mi is csak jelekből, igaz/hamis – vagy annak vélt- állításokból építkezhetünk, és bármit kihagyunk, elveszíthetjük a fonalat.  Ezzel durván manipulálva is vagyunk, hiszen akár akarjuk, akár nem hasonulunk Leonardhoz, azonosulunk vele, még akkor is, ha mi már ismerjük a történet végét, ennyivel mégis többet tudva nála. A végén, vagyis a történet elején pedig rádöbbenünk, hogy mi is éppúgy meg lettünk vezetve, mint ő.

Guy Pierce nagyot alakít, Carrie-Anne Moss éppoly szenvtelenül „Trinitys”, mint a Mátrixban (már ott se szerettem) Joe Pantoliano viszont (szintén a Mátrixból emlékezhetünk rá – ő volt Cypher, az áruló) baromi jól hozza a simlis zsaru figuráját.

Nagyon jól megcsinált film ez, igazi többszörnézős darab, akárcsak Nolan sok más filmje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.