2010.12.03. 14:07
Ne húzz ujjat Jax Tellerrel - Sons Of Anarchy S3
Rég volt ilyen katartikus élményem, mint tegnap éjjel a SoA szezonzáró részének vége után. Bár hajnali 1-kor értem a végére, még vagy egy órán át nem tudtam elaludni. Kurt Sutter egy zseni pont.
Egy hullámzó és a nézőket/kritikusokat egyaránt megosztó évad végén az hagyján, amilyen zárást nyomott a képünkbe, persze még attól is futkos a hideg a hátamon, de úgy vezette fel a következő évadot minden flancos cliffhanger nélkül, hogy nem is tudom hogy fogom kibírni jövő szeptemberig.
A kép (tovább) után spoilerek!
Hullámzó volt az évad. Nagyon erős kezdés után - nyomozás Cameron után, Gemma szökése, az apjával való kapcsolata, melynek során új arcát ismerhettük meg, Tara harca, nem utolsó sorban pedig Stephen King cameoja (ez külön posztot érdemelne, nagyon király volt az öreg), a csapat végül Belfastban kötött ki. Az Abel utáni nyomozás annak ellenére sokkal kevésbé volt érdekes, mint a charmingi események, hogy az Ír testvérekről is kiderült egy s más, és Jax apjának múltjából is megtudtunk jó néhány új dolgot. Mivel azt, hogy elárulták és hogy kik árulták el a csapatot, még a megérkezésük előtt megtudtuk, nem az volt a kérdés, hogy az árulók le/elbuknak, hanem, hogy mikor ill. talán hogy Clay, vagy Jax belezi ki őket. Az évad közepén pedig már-már szappanoperás családi drámába fordult a történet Jax és az addig nem ismert kishúg kapcsán. Az Ír vonal legellentmondásosabb figurája Ashby atya volt, aknek valódi szándékait az IRA "tanácsadójaként" az utolsó pillanatig nem lehetett pontosan tudni, igazán akkor derült ki, hogy talán tényleg végig a jószándék vezette, mikor feláldozta magát Abelért. Eközben a Charmingban zajló események:Tara elrablása, Hale aljas játéka, ill. aTig és Kozik közti feszültség jóval érdekesebbek és izgalmasabbak voltak szerintem, annak ellenére, hogy jóval kevesebb időt szánt rájuk Sutter.
A finálé előtti két rész aztán már hozta a mindenki által elvárt színvonalat. A felvezetésben Abel visszaszerzése, a csapat hazatérte, Tara kiszabadítása, Hale játszmája, Stahl kritikátlan mocsoksága kellőképp előkészítette a terepet. És itt muszáj megemlíteni a sorozat talán legnagyobb wtf jelenetét, mikor is Missyről (aki miatt Tig és Kozik között feloldhatatlannak tűnő feszültség van) kiderül, hogy egy kutya(!).
A zárórészben aztán Sutter olyat robbantott, hogy még mindig nem tértem magamhoz. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy Jax nem volt áruló. Végig reméltem, hogy megvezetik a ribancot, de Sutter úgy elhúzta, hogy bizony voltak pillanatok, mikor komolyan elhittem én is, hogy Jax bedőlt Stahl-nak és elárulta a csapatot, de mikor az iskolabusz begördült a "basszus-ne-már-most-mi-lesz" érzést felváltotta az "igen-igen-igen", mikor pedig Opie megtette amit meg kellett tennie fel is tört belőlem egy "IGGGEN-végre". Szégyen vagy sem, nem emlékszem egyetlen filmre/sorozatra sem, amiben bármelyik karakter halálát ennyire kívántam volna. Megrázó, egyben katartikus volt az a jelenetsor, melyben előbb Chibs számol le a múltjával - Jimmyvel, majd Opie zárja le ugyanígy életének eddigi legnehezebb szakaszát azzal, hogy megöli azt, aki miatt elvesztette a feleségét.
Mielőtt azonban azt hinné bárki, hogy az utálnivalóan irritáló gonosz botoxliba megölésével ismét béke köszönt Charmingra annak az utolsó 5 percben adagolt még Sutter jó sok csámcsognivalót jövő szeptemberig. Először is Clayék rendesen felbosszantották az oroszokat, akik, mint tudjuk nem kispályás bűnözők, aztán ott van Hale, aki pillanatnyilag a város megmentőjének jelmezében parádézva gyakorlatilag szabad kezet kapott, Unser már nem sokat segíthet, és persze ott van Tara, Jax apjának leveleivel, amikről Jax egyelőre mit sem tud, viszont olyasmikre derül fény általuk, ami miatt Jax és Clay, sőt Jax és Gemma kapcsolata finoman szólva elmérgesedhet. Azon sem lepődnék meg, ha Jax konkrétan megnyúzná Clayt, vagy pudingot csinálna a fejéből. Tehát nem volt ugyan látványos cliffhanger, mégis annyi nyitott kérdés maradt, hogy ebből csak remek következő évadot kaphatunk. Mint mondtam; Kurt Sutter egy zseni pont.
Majd elfeledtem, a zene ismét nagyon el lett találva. Sőt... Külön piros pont részemről, ahogy az egész évadot tökéletes keretbe foglalta a nyitó epizód elején hallható No Milk Today és a finálé végi Hey Hey My My
De rohadt soká lesz szeptember!!!!! :((
Szólj hozzá!
Címkék: sorozat dráma finale sonsofanarchy
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.