2012.01.27. 22:26
Stay - Maradj (2005)
Sam (Ewan McGregor) pszichiáterként dolgozik New Yorkban. Egy kollégájától átvett betege Henry (Ryan Gosling) bejelenti, hogy 3 nap múlva, 21. születésnapján öngyilkos lesz. Sam minden erejével próbálja megakadályozni a fiú tervét, közben olyan mélyen belemerül annak személyiségébe, hogy saját realitásérzéke lassan elveszik. Egyre jobban elmosódik a határ valóság és tudalatti között, egyre szürreálisabb látomások jelennek meg Sam elméjében, amelyek alaposan felforgatjá az életét, sőt barátnőjével (Naomi Watts) való kapcsolata is alaposan szétzilálódik.
Párhuzamos idősíkok, összemosódó, ismétlődő történések, duplikált személyek, felborult idővonal, ami nem csak Sam elméjét borítja fel, de minket nézőket is próbára tesz.
Eddig egy érdekes, izgalmas, szürreális utazás is lehetne, kicsit Donnie Darko-s feelinggel, csak épp nincs mögötte semmi. Mint egy nagy piros lufi, amit ide-oda sodor a szél, aztán kipukkad és egyszerűen nincs tovább. Ennek a filmnek a végén is valami ilyesmit éreztem, egyszerűen nem volt tovább, a részek, bár illeszkedtek egymáshoz, sőt a film nézése során kimondottan szórakoztató volt összerakni a darabkákat, a végén mégis megmaradtak a részek összegeként, nem adtak semmi pluszt az egészhez, emiatt aztán elmaradt a katarzis is, pedig a lehetőség a csavarban ott volt, nagyon ott volt. Kár érte.
Azért tudok három okot, amiért mégis érdemes megnézni a filmet:
1. Vizuális orgia. Gyönyörű képek, ötletes vágások, kreatív térkezelés, tényleg szemet gyönyörködtető és néha igen frappánsan vezeti a nézőt az illúziók tengerén.
2. Zene. A látványhoz tökéletesen illeszkedve fokozza az élményt, azt hiszem be is szerzem a sound track-et.
Párhuzamos idősíkok, összemosódó, ismétlődő történések, duplikált személyek, felborult idővonal, ami nem csak Sam elméjét borítja fel, de minket nézőket is próbára tesz.
Eddig egy érdekes, izgalmas, szürreális utazás is lehetne, kicsit Donnie Darko-s feelinggel, csak épp nincs mögötte semmi. Mint egy nagy piros lufi, amit ide-oda sodor a szél, aztán kipukkad és egyszerűen nincs tovább. Ennek a filmnek a végén is valami ilyesmit éreztem, egyszerűen nem volt tovább, a részek, bár illeszkedtek egymáshoz, sőt a film nézése során kimondottan szórakoztató volt összerakni a darabkákat, a végén mégis megmaradtak a részek összegeként, nem adtak semmi pluszt az egészhez, emiatt aztán elmaradt a katarzis is, pedig a lehetőség a csavarban ott volt, nagyon ott volt. Kár érte.
Azért tudok három okot, amiért mégis érdemes megnézni a filmet:
1. Vizuális orgia. Gyönyörű képek, ötletes vágások, kreatív térkezelés, tényleg szemet gyönyörködtető és néha igen frappánsan vezeti a nézőt az illúziók tengerén.
2. Zene. A látványhoz tökéletesen illeszkedve fokozza az élményt, azt hiszem be is szerzem a sound track-et.
3. Ryan Gosling (bocsi). Ewan McGregor kurva jó színész és imádom, de Ryan itt simán lejátszotta a vászonról (el sem hiszem, hogy ilyet mondok írok), egyszerre volt fenyegető és gyámoltalan, agresszív és intelligens, kiégett mégis nagyon finom, pedig itt még szemtelenül fiatal.
A bejegyzés trackback címe:
https://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr623908063
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.