2010.09.05. 18:58
Filmmúzeum (2) F.W.Murnau: Nosferatu (1922)
A legigazibb vámpír!!!! Sokaknak Lugosi Béla az egyetlen „valódi” Drakula, mások Anne Rice vámpírjait tartják etalonnak, megint mások Coppola Drakuláját tekintik a leghitelesebbnek, számomra viszont a mai napig Max Schreck a valaha élt legfélelmetesebb vámpír. A filmben ugyan megváltoztatták a nevét (úgy tudom jogi okokból) Orlok gróf azonban maga Drakula, minden vámpírok apja, a szellemek földjéről, Transzilvániából.
Ugyan evolúciójuk során e sátáni lények mára nyálas romantikus, hősszerelmes, a napfényben gyémántosan tündöklő gyönyörű szépségű grrrrrrrrrr korcsokká alacsonyodtak, Orlok valódi pokolfajzat, akitől igenis rettegni kell. A filmben egyenesen a pestissel azonosítják, amiről tudjuk, hogy a középkorban Isten büntetésének tartották. Nem véletlen, hogy a gróf áldozatai is pestisre utaló jeleket viselnek, halálukkal kapcsolatban nem is rá gyanakszanak, viszont a „járvány” miatt karantént hirdetnek, miután a gróf megérkezik a városba. Orlok patkányszerű arca is hangsúlyossá teszi a pestissel való azonosítást. A patkányok amúgy gyakran feltűnnek a filmben, hisz a gróf csak átkozott földdel teli koporsóban tud aludni, ami nyüzsög ezektől az ugyancsak ördögi, és pestist terjesztő rágcsálóktól. Itt még nincs karó, sem fokhagyma, sem szenteltvíz. A gonosz csupán egy módon győzhető le: egy tisztaszívű nő feláldozva önmagát rászedheti, hogy elfelejtse a hajnal közeledtét, és mikor a kakas megszólal, a nap első sugara elpusztítja a vámpírt – az ártatlan emberáldozat ugyancsak ősi módja a gonosz legyőzésének. A filmben a tisztaszívű nő a főszereplő szerelmes felesége, így, bár Orlok megsemmisül, a happy end mégis elmarad – ez még nem Hollywood! -.
A filmet nagyon sok külső helyszínen forgatták – ez elég szokatlan volt akkoriban - , így elég sok valódi tájképet, városképet láthatunk, ami érdekes dokumentarista hatást kelt. A fényekkel való operálás és a színészek arcjátéka, eltúlzott gesztusaik viszont igazán expresszívek. Azt hiszem már mindenki látta azokat a klasszikus jeleneteket, amelyekben a gróf félelmetes, egyre növekvő árnyként közeledik áldozata ajtajához, vagy amikor merev bábként kel ki a koporsóból, vagy amint haláltusáját vívja a hajnali napfényben. Ezek a képsorok még ma is képesek a frászt hozni az emberre, arról nem beszélve, mikor feltűnik a szemközti ház ablakában – attól rendesen égbe szökik a pulzusom, ahányszor csak meglátom.
Muszáj megemlíteni a zenét, ami szintén remekül illeszkedik a filmhez és drámaian fokozza a feszültséget.
Remek film ez még mindig. A mai eltorzult vámpírmitológián „nevelkedett” tiniknek pedig egyenesen kötelező darab.
1 komment
Címkék: film horror filmmúzeum némafilm
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2021.09.19. 13:58:35
Egyébként egy ma is élvezhető, izgalmas, jól elkészített film.