Nyári sorozatdaráim egyik legkellemesebb meglepetése volt a Sons of Anarchy c. sorozat, amely, bár kissé döcögősen indult, de már a második résztől berántott és innentől nem volt megállás. 3 nap alatt megnéztem a két szezont, azóta pedig tűkön ülve várom a folytatást, ami ma este (nekem holnap) végre KEZDŐDIK!!!

A sorozat Kurt Sutter első „saját gyermeke”, aki a The Shield stábjában tanulta ki a szakmát, az eredményt látva nem is akárhogy. A kemény zsaruk után itt törvényen kívüli motoros bandáról szól a történet, de bármennyire is gazember az összes főszereplő, Sutter olyan ügyesen manipulál, hogy mégis szerethetők és drukkolunk is nekik ezerrel.

A Sons of Anarchy tehát egy motoros klub, akik főleg fegyverkereskedelemmel foglalkoznak – legfőbb partnerük az IRA -, de persze sok más illegális dologgal is, ráadásul a rivális bandákkal is állandó harcban állnak. A két évad alatt összetűzésbe kerültek a mexikói Mayans, a feketék alkotta Niners, vagy a meth-laborokat működtető Darby embereivel, közben elkezdett nyomozni utánuk az ATF (Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms) is, legutóbb pedig agy újnáci szervezet, az Ethan Zobelle vezette Amerikai Nacionalista Liga állította őket az eddigi legkomolyabb kihívás elé.

Mindemellett városukban, Charmingban komoly tiszteletnek örvendenek, hiszen a napi bűnözést (drog, prostitúció, rablások, betörések) távol tartják a várostól, ahogy a multi cégeket is. A rendőrfőnök is a zsebükben van, ám a részek haladtával jóval árnyaltabbá válik az ő szerepe is, puszta megvesztegetésnél.

A külső támadások mellet természetesen belső problémák is akadnak. Mint minden szervezetet, ezt is erős hierarchia, és szigorú szabályok tartják működésben. A belső feszültség akkor erősödik fel, mikor az alvezér, Jax törvényesebb útra próbálja terelni a klub működését. Az elnök, Clay, aki Jax apjának halála után vette át a klub irányítását – ezzel együtt feleségül vette Jax anyját - azonban hallani sem akar erről, neki meggyőződése, hogy a fegyverkereskedelem az egyetlen lehetőségük. A feszültség és a megosztottság egyre nő tehát a klubon belül is.

Akárcsak a The Shield-ben itt is kétes erkölcsű az összes főszereplő. Szinte mindannyian bemocskolták már a kezüket, zsarolás, testi sértés, erőszak, sőt nem ritkán gyilkosság is előfordul. Ennek ellenére szerethetők a karakterek, ami nem tudom eldönteni, hogy zseniális, vagy inkább félelmetes. Kicsit mindkettő azt hiszem. Az azért elég bizarr, hogy az ATF ügynököt (aki mellesleg egy igazi női Jack Bauer karakter) gyűlölni kezdtem ugyanazért, amiért a 24-ben Jack Bauert imádtam, és alig várom, hogy végleg eltűnjön – hú ez tényleg ijesztő-.

Sutter egyszer azt nyilatkozta: „Ha jó karaktereid vannak, mindig lesz jó sztorid.” Ehhez tartja is magát, hisz remek jellemábrázolást nyújt mindenkiről, emellett pedig több szálon futó, feszültségekkel teli cselekményt szolgáltat.

Ha már a karaktereknél tartunk, nem lehet kihagyni a színészeket sem, hiszen nélkülük nem működne a sorozat, bármilyen jól is van megírva. Jax szerepében egy angol színészt, Charlie Hunnam-t láthatjuk, aki, amellett, hogy engem folyamatosan Kurt Cobain-re emlékeztet kicsit ugyan döcögősen rázódott bele a szerepébe, de az első szezon második felétől egyre jobban hozza a figurát. Clay, Ron Perlman, már kinézetével is tekintélyt parancsoló, igazi kemény, kérlelhetetlen alak. Jax anyja, Gemma, Katey Sagal (az Egy rém rendes család Peg-je!) egész egyszerűen zseniális – nem is értem, miért nem kapott még díjat -, bármire képes (szó szerint), hogy megvédje a klubot, és nagyon árnyalt, összetett a kapcsolata a fiával, és Clay-jel egyaránt. Az egyik legnehezebb szerep a sorozatban, tényleg kalap le előtte. A kiinduló sztoriban egyébként többen is felfedezni vélték a Hamlet hatását, melyet aztán Kurt Sutter is megerősített: Clay, mint Claudius király, Gemma, mint Gertrud királynő és Jax, mint Hamlet, aki szintén kommunikál (ebben az esetben egy hátrahagyott könyv segítségével) elhunyt édesapjával.

A többiek közül Opie, Ryan Hurts mindenképp említést érdemel. Jax legjobb barátja, akinek a család és a klub a legfontosabb dolog az életben, végletekig hűséges, szörnyű tragédiákon megy keresztül, és ezt iszonyú jól adja vissza Hurts. Még Tig, Kim Coates figuráját emelném ki. Igazi pszichopata, talán a legelvetemültebb mindegyikük közt, viszont Clay-hez a végletekig hűséges, vakon teljesíti a legmocskosabb kéréseit is. De a többiek, az Elvis imitátor Bobby, a fiatal, kissé idétlen hecker, Juice, az ír sebhelyes arcú Chibs, a nagy öreg, Opie apja, Piney, aki a klub 1967-es alapításakor is ott volt már többek között Clay-el és Jax apjával, John Tellerrel együtt, valamint az újonc Half-Sack, mind remek figurák. Olyan gárdát hozott össze Sutter, akik már kinézetüket tekintve is roppant meggyőzőek. Nem véletlenül mondta róluk az FX új bokszdrámája, a Lights Out készítője egy sajtótájékoztatón, hogy a SoA stábja jobban megijesztette, mint a Gleason edzőterem bokszolói.

Sutter 7 évadra tervezi a sorozatot, de ez persze sok mindentől – elsősorban természetesen a nézettségtől - függ. Én drukkolok neki, mert az első két évad alapján az egyik kedvencemmé vált, és holnap végre jön a FOLYTATÁS!!!

Sajnos a remekbe szabott főcímet nem találtam, de azért álljon itt ízelítőül a főcímzene klassz képekkel:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr532277282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása