stay poster.jpgSam (Ewan McGregor) pszichiáterként dolgozik New Yorkban. Egy kollégájától átvett betege Henry (Ryan Gosling) bejelenti, hogy 3 nap múlva, 21. születésnapján öngyilkos lesz. Sam minden erejével próbálja megakadályozni a fiú tervét, közben olyan mélyen belemerül annak személyiségébe, hogy saját realitásérzéke lassan elveszik. Egyre jobban elmosódik a határ valóság és tudalatti között, egyre szürreálisabb látomások jelennek meg Sam elméjében, amelyek alaposan felforgatjá az életét, sőt barátnőjével (Naomi Watts) való kapcsolata is alaposan szétzilálódik.
Párhuzamos idősíkok, összemosódó, ismétlődő történések, duplikált személyek, felborult idővonal, ami nem csak Sam elméjét borítja fel, de minket nézőket is próbára tesz.
Eddig egy érdekes, izgalmas, szürreális utazás is lehetne, kicsit Donnie Darko-s feelinggel, csak épp nincs mögötte semmi. Mint egy nagy piros lufi, amit ide-oda sodor a szél, aztán kipukkad és egyszerűen nincs tovább. Ennek a filmnek a végén is valami ilyesmit éreztem, egyszerűen nem volt tovább, a részek, bár illeszkedtek egymáshoz, sőt a film nézése során kimondottan szórakoztató volt összerakni a darabkákat, a végén mégis megmaradtak a részek összegeként, nem adtak semmi pluszt az egészhez, emiatt aztán elmaradt a katarzis is, pedig a lehetőség a csavarban ott volt, nagyon ott volt. Kár érte.

Azért tudok három okot, amiért mégis érdemes megnézni a filmet:

1. Vizuális orgia. Gyönyörű képek, ötletes vágások, kreatív térkezelés, tényleg szemet gyönyörködtető és néha igen frappánsan vezeti a nézőt az illúziók tengerén.

2. Zene. A látványhoz tökéletesen illeszkedve fokozza az élményt, azt hiszem be is szerzem a sound track-et.

3. Ryan Gosling (bocsi). Ewan McGregor kurva jó színész és imádom, de Ryan itt simán lejátszotta a vászonról (el sem hiszem, hogy ilyet mondok írok), egyszerre volt fenyegető és gyámoltalan, agresszív és intelligens, kiégett mégis nagyon finom, pedig itt még szemtelenül fiatal.
 
 
 

A teljes Doctor Who történet 10 percben, csak hogy mindenki képben legyen.

Zseniális! :)

papoca@ 2012.01.27. 14:56

Snowtown (2011)

 

Snowtown poster.pngJustin Kurzelnevét, azt hiszem nem felejti el egyhamar, aki megnézi az ausztrál rendező legelső filmjét. Erős, kegyetlen, gyomorbavágó mégis elképesztően jó filmet csinált Ausztrália legkegyetlenebbnek tartott sorozatgyilkosáról, már ha sikerül végignézni.

 

OUAT poster.jpg

Az egyik legjobban várt őszi újonc, és így 10 epizód után immár a kedvenc országos TV-sorozatom lett az ABC új “mesesorozata”. Anno úgy harangozták be, hogy a Lost misztikumát fogja ötvözni a Pushing Daisies látványával (engem ennyivel már meg is vettek), ami gondolom abból adódott, hogy a Lost egykori írója és producere (Adam Horowitz, Edward Kitsis) dolgozik a sorozaton.

Egy nem annyira jó film Ryan Golsling-gal (persze ő ebben is jó).

A sztori: Ted Crawford (Anthony Hopkins), miután rájön, hogy felesége megcsalja, lelövi az asszonyt a saját házukban. A kiérkező rendőrök pisztollyal a kezében találják, ő pedig beismeri a tettét. Az ügyet egy nagyképű, arrogáns, karrierista fiatal ügyész Willy Beachum (Ryan Gosling) vállalja szinte poénból, hisz épp most kapott állást egy nagymenő ügyvédi irodában, ahonnan egyenes az út a felső tízezerhez. Azonban az egyszerűnek látszó ügy (megvan az elkövető, megvan a fegyver, megvan a vallomás), valódi rémálommá válik, Willy számára, mikor kiderül, hogy valójában nincs semmilyen bizonyíték (a fegyver, nem az a fegyver, a vallomás visszavonva) és a tárgyalás során egyre több adu ász kerül elő Crawford paklijából, miközben Willy már nem csak a bűnösségében biztos, hanem rádöbben, hogy ha veszít, az újabb emberéletbe kerülhet.


A film ugyan fordulatokban gazdag, sokszor izgalmas, ám gyakran leül a történet és van elég sok üresjárat is. A megoldás is sokkal nagyobbat üthetne, pedig én nem tartozom azok közé, akiknek már az első 5 percben leesett a tantusz. Ennek ellenére kicsit súlytalan volt, vagy inkább hirtelen, túl légből kapott, ettől pedig erőtlenné vált. A szerelmi szál pedig teljesen mellékes és felesleges, sőt inkább zavaró volt, a csajszi meg kimondottan idegesített, ráadásul még ronda is (ez mondjuk az én problémám).

 

Azért Ted és Willy között volt néhány emlékezetes párbeszéd, Hopkins pedig kicsit ismét Hannibal Lecter bőrébe bújt, legalább is néhány közelin pont úgy nem pislogott, és pont úgy kirázott tőle a hideg.

Ryant Gosling-t nem dícsérem, kapott már elég magasztalást tőlem ezen a blogon. Willy jellemfejlődése volt a film talán legerősebb vonala, Ryan pedig semmiben sem maradt el Hopkins mögött, sőt... :) 

Összességében nem ez a film lesz a thrillerek új királya. Valószínűleg pár hét múlva már emlékezni se nagyon fogok rá, de azért szombat esti kikapcsolódásnak teljesen jó, és ugyan egyszeri, de izgalmas kikapcsolódás.

Utálom a politikát, nem is értek hozzá és a politikai témájú filmek sem álltak soha közel hozzám. Akkor meg miért is? Természetesen újszívemcsücskeryangosling miatt :). Ryan Gosling-sorozatom folytatásaként néztem meg ezt az idei filmfesztiválok egyik esélyeseként nyílvántartott politikai krimit, amelyet George Clooney rendezett.

süti beállítások módosítása