Január a midseason sorozatpremierek hónapja.

Idén is indult jó néhány. Arra esély sincs, hogy mindet bepróbáljam, de néhányba azért belepillantottam. A kaszám jóval élesebb, mint ősszel, így nem maradt túl sok a nézendők listáján.

1. Off the Map

Kórházsorozat, távol a civilizációtól, valahol a dzsungel mélyén. Egzotikus tájak, gyönyörű tengerpart, de olyan papírmasé figurák, és olyan elcsépelt konfliktusok, hogy belefájdult a fejem. Gyors kasza.

2. The Cape

A mozikban egymást érik a képregényadaptációk, úton-útfélen szuperhősökbe botlunk. Egy ideje a sorozatok világát is elérte a superheroes hullám, sorra születnek különleges képességekkel megáldott (vagy megvert) embereket felvonultató szériák. A The Cape elsőre azért lehetett érdekes, mert 1. nem valódi képregényadaptáció, csak olyan, mintha az lenne, ez pedig még érdekes is lehetne. 2. nem szuperképessége van a főhősnek, "csupán" cirkuszban tanult trükkjei, ami megint érdekessé tehetné a történetet.

Nem véletlen a feltételes mód, hiszen bármennyire is lehetne jó ez a sorozat, mégsem az. Röhejes (és abszolút felesleges) túlzások, polcról leemelt kliséhegyek és csapnivaló ripacskodás. Sajnos ezek a legfőbb jellemzői, így ez a sorozat is a lomtárban végezte nálam.

3. Lights Out

Az FX csatorna új drámája eddig ismeretlen területre kalandozik, már ami a sorozatok világát illeti. Bokszolókról ugyanis bármilyen furcsa még senki nem csinált sorozatot.

A középpontban egy középkorú profi boxoló áll, aki egy kétes kimenetelű meccs után felesége ultimátumátumának engedve a családját választja a boksz helyett és "nyugdíjba vonul". Pár évig nincs is gond ezzel, de ekkor anyagi problémák miatt hősünk nehéz döntések elé néz.

Két dolog tetszett nagyon az első rész után: egyik a realizmus, semmi nincs eltúlozva, viszont, minden a helyén van (ez a képernyőn jobban átjött, mint így leírva :)), a másik pedig a casting. Senkire nem lehet panasz, sőt a főszereplőket szinte azonnal sikerült megkedvelni. Mindenképp maradok, ha hetiben nem is mindig fog menni, de 3-4 részes tömbökben biztos nézni fogom.

4. Episodes

Matt LeBlanc új sorozata, melyben saját magát (!) alakítja. Ezt muszáj látni érzéssel ültem a pilot elé, de (lehet megkövezni) azt sem bírtam kivárni, hogy Matt egyáltalán színre lépjen. A szitkom nem az én műfajom na. Ez már sokszor kiderült. Igazából arra sem emlékszem, hogy egy Jóbarátok részt valaha végignéztem volna együltő helyemben, bár azok annyiszor és annyi helyen mentek, hogy valószínűleg minden részét láttam, néhány jelenetet pedig természetesen én is kívülről fújok, és sokszor jókat röhögtem, mikor elmenve a tv előtt elkaptam 1-1 poént, de 20 percet szerintem sosem bírtam belőle végignézni. Az Episodesből pedig még 10-et sem. Hát pápá megőszülten is sármos Matt LeBlanc, ebben a sorozatban biztos nem fogunk randizni.

5. Shameless (US)

Az eredeti verzió 8. évadánál jár Angliában és óriási sikerrel fut, természetes hát, hogy az amerikaiak csináltak belőle egy remaket, ahogy mindenből, ami sikeres lehet (Skins, Being Human, hamarosan jön a Strike Back). Az angol verziót bevallom nem smerem, de ezek után tuti meg fogom nézni, mert ez k...va jó volt, ami pedig azt jelenti, hogy az eredeti kolosszális lehet. A történet (dramedy a javából) középpontjában egy 6 gyerekes egyedülálló alkoholista munkanélküli apa (William H. Macy) áll, vagyis inkább fekszik általában részegen a konyhában vagy az étkezőben, de ez nem nagyon zavarja a gyerkőcöket, akik békésen kerülgetik, vagy finoman arréb rakják, miközben próbálnak boldogulni, ki-ki a maga módján. A legnagyobb feladat persze a legidősebb lányra, Fionára (Emmy Rossum) hárul, hisz gyakorlatilag ő látja el az egész családot, beleértve semmirekellő aput is, aki csupán valami rokkantsági segélyt kap, de az is csak a kocsmáig tart ki.

Néha abszurd, néha egészen groteszk, időnként pedig sírva röhögős pilotot láttunk, igazán szerethető figurákkal. Volt az egészben valami olaszos feeling, a sok gyerek, a szomszédok, a család összetartása, ahogy minden helyzetben feltalálták magukat.

Mindenképp nézős, és amint mondtam, hamarosan az eredetit is pótolni fogom. :)

6. Being Human US

Egy újabb remake, melynek angol eredetije most februárban a 3. szezonjával rajtolt. A Shameless-szel ellentétben ezt ismerem és nagyon szeretem, lehet éppen emiatt nagyon nem tetszett az amerikai verzió.

A történet egy vámpír, egy vérfarkas és egy szellem különös barátságáról szól, amint próbálnak normális emberi életet élni bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik ez elsőre. Az angol sorozat legnagyobb erőssége a szereplők esendőségében, szerethetőségében van. Emellett szinte csak hab a tortán a néhol igen csak csavaros történetvezetés, amely ugyancsak bővelkedik meglepetésekben.

A remake pilot részéből annyi azonnal kiderült, hogy nem egy az egyben forgatták újra a sorozatot, hanem helyenként változtattak a forgatókönyvön. Ez önmagában még akár jó is lehetne, de nálam a castingon bukott el az amerikai verzió. A vámpír egyáltalán nem volt sármos (pláne nem egy szívtipró), a  vérfarkas (annak ellenére, hogy ő volt a legjobb) meg sem közelítette angol "tesója" esetlenségét, szeretnivaló lúzerségét, a  szellemlány pedig szó szerint teljesen átlátszó volt, nem is emlékszem rá.

Lehet, hogy majd pár év múlva, ha érdekesebbé teszik a történetet, egyben ledarálom, de per pillanat sokkal jobban érdekel Mitch, George és Annie Walesben, mint Aiden, Josh és Sally valahol Amerikában.