A görög származású hamburgi étteremtulajdonost, Zinost tragédiák sora sújtja. Barátnője Kínába megy dolgozni, rászáll az adóhivatal, egy elszabadult mosógépnek köszönhetően sérvet kap, egy "régi barát" szemet vet éttermére,  új, kissé pszichopata szakácsának ínyenc fogásai elűzik addigi, fagyasztott és konzervkajához szokott törzsvendégeit és még börtöntöltelék testvére is megjelenik, hogy rajta élősködjön.

Fatih Akin legújabb mozija igazi dramedy, amelyben a főhőst egymás után érik újabb és újabb szerencsétlenségek, mégis tele van pakolva sírva röhögős baromkodással. A szereplők (nem csak a főhős) élete ősszefonódik az étteremmel, amely eleinte épphogy vegetál, majdnem meghal, majd felemelkedik, hogy ismét nagyot zuhanjon. Főhősünk annyit szív eközben, hogy engem pl. néha már furdalt a lelkiismeret, amiért mindezt viccesnek találtam, viszont annyira szerethető a figura, hogy gyakorlatilag kiköveteli magának a pozitív végkimenetelt, így aztán mégis csak lehet felhőtlenül röhögni az odáig vezető út durva poénjain.

Összegezve a Soul Kitchen egy szórakoztató kicsit balkáni, kicsit keleti, mégis nagyon német ökörködés, nagyszerű színészekkel és remek atmoszférával és mielőtt kifelejteném, nagyon klassz zenével (no meg Gryllus Dorkával és őzike szemeivel). Szerintem az utóbbi idők egyik legjobb vígjátéka, amit mindenképp érdemes megnézni!

Kedvcsinálónak pedig itt a trailer:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.