Rég volt ilyen katartikus élményem, mint tegnap éjjel a SoA szezonzáró részének vége után. Bár hajnali 1-kor értem a végére, még vagy egy órán át nem tudtam elaludni. Kurt Sutter egy zseni pont.

Egy hullámzó és a nézőket/kritikusokat egyaránt megosztó évad végén az hagyján, amilyen zárást nyomott a képünkbe, persze még attól is futkos a hideg a hátamon, de úgy vezette fel a következő évadot minden flancos cliffhanger nélkül, hogy nem is tudom hogy fogom kibírni jövő szeptemberig.

A kép (tovább) után spoilerek!

ELKEZDŐDÖTT, és nem is akárhogyan. Már aludtam rá egyet, de még nem tértem magamhoz. Nem is tudom, mivel kezdjem. Azonkívűl, hogy aztak...életbe!!!!! Eldobtam az agyam, és azóta is próbálom összekaparni.

Nagyon kíváncsi voltam, mit fog kezdeni Sutter a második szezon végének nem kicsit durva cliffhangerével. Féltem, hogy túl egyszerűen, vagy "bután-véresen" oldja meg, de szerencsére alaptalan volt a félelmem. Tanítani lehetne, olyan tökéletesen felépített nyitányt kaptunk. Az emlékeztető képsorok után bő 15-20 percben a drámáé volt a főszerep. Sutter végigment az összes szereplőn, nem siette el, hagyta, hogy a tragédia minket is kellőképpen átjárjon. Természetesen Jax volt a legjobban összetörve, csak társai tudták talpra állítani (szó szerint), de bármennyire tettrekésznek mutatta magát, fiával együtt elvesztette a klubba, de lenginkább a saját magába vetett hitét. Nagyon megindító volt mind a Piney-val, mind Tara-val való párbeszéde. Utóbbi nagyon jól érzékeltette mennyire összezavarodott. Tara tehetetlenség-érzése egyenesen megrendítő volt, Maggie Siff pedig brillírozott a szerepben, a kórházas jelelenetnél alig kaptam levegőt.

Gemma törénete másik szálon fut, miután menekülnie kell, nem is tud a történtekről. Ennek ellenére ott is pattanásig feszült a helyzet, mintha érezné, hogy valami nagyon nincs rendben (saját problémáján kívűl) nem bír a rejtekhelyen maradni, végül apjához megy. Az öreg felbukkanása a semmiből kicsit ugyan fura volt, de betegsége (artzheimer-kór) magyarázhatja, miért nem hallottunk eddig róla, a jövőben pedig (Suttert ismerve) meghatározó szerepe lesz.

A rész második felében aztán beindul az akció. Megkezdődik a kutatás Abel után, az autós üldözés baromi jó volt és végre Opie és Jax újra egymásra talált. Ismét felbukkan az ATF-es csaj (irritálóbb, mint valaha, egy igazi gennyláda), imádtam, ahogy Clay beolvasott neki: "Anything happens to my grandson, anything, I promise you I'm gonna shove a gun barrell up that bony ass of yours and I'm gonna blow that black heart of yours out."

Az utolsó öt percre pedig egyszerűen nem találok szavakat. Az egy dolog, hogy iszonyú durva cliffhangert kaptunk már megint, de olyan képekkel tarkítva, amiket egyhamar nem hiszem, hogy elfelejti aki látta. Jax dühének kirobbanása/beteljesedése, az ártatlan áldozatok (amerikai sorozatban nem emlékszem, láttam-e valaha ilyesmit) döbbenetesek voltak. Ja és a zene...áááá, már megint!!!! A bevezetőben és a zárójelenetben is elképesztően eltalálták, baromi ütős keretet adva a nyitánynak.

Ismét sok szálon fut tehát a történet, lesz min izgulnunk ebben az évadban is: az Abel utáni kutatás és az ír kapcsolat, a polgármesterválasztás, az ATF, Gemma száműzetése, az ismeretlen fegyveres támadók, Jax kétségei. Áááááá, mikor lesz már jövő szerda?

Nyári sorozatdaráim egyik legkellemesebb meglepetése volt a Sons of Anarchy c. sorozat, amely, bár kissé döcögősen indult, de már a második résztől berántott és innentől nem volt megállás. 3 nap alatt megnéztem a két szezont, azóta pedig tűkön ülve várom a folytatást, ami ma este (nekem holnap) végre KEZDŐDIK!!!