papoca@ 2011.10.16. 13:37

Anglia odavág

Időről időre belefutok 1-1 angol sorozatba, ami után nem értem, miért nézek még mindig amerikaiakat, mikor ezek klasszisokkal jobbak. Mi a titkuk? Nem tudom biztosan, bár sokat gondolkoztam már rajta. Először is, minden angol sorozatnak van egy nagyon sajátos alaphangulata (kicsit szürke, kicsit nyomasztó, kicsit lassú, kicsit furcsa, kicsit ijesztő, kicsit vicces, még ha nem is az), amit, ha valaki csak egyetlen ilyennel találkozott, utána biztosan felismeri. Ez persze nem mindenkinek jön be, ők azok, akik soha nem fogják bírni az angol sorozatokat, nekik nem is érdemes tovább próbálkozni. Akinek azonban bejön ez a hangulat, mindenképp kezdje vadászni az angol sorozatokat, mert jó néhány gyöngyszemet fog találni. A másik a karakterek szerepe. Egy angol sorozatban sokkal nagyobb hangsúly van a karaktereken, mint magán a sztorin. Talán ennek is köszönhető, hogy ezekben a sorozatokban nem nagyon találni egysíkú, papírmasé karaktereket, nincsenek csak jó, vagy csak gonosz szereplők, vannak ellenben hús-vér emberek, minden hibájukkal és erényükkel, minden gyarlóságukkal és hősiességükkel, egyszerre szerethetően és utálhatóan, egyszerre sajnálni valóan és nevetségesen, egyszerre szépen és csúnyán (és igen, nem félnek csúnya színészeket szerepeltetni, akár "szép" szerepben is!!!!). Említettem a lassúságot, igen az angol sorozatokban általában nem pörögnek úgy az akciójelenetek, mint amerikai társaikban, ennek ellenére sokkal ritkábban van üresjárat. Egy pörgő akciójelenet után, ha 1 percig nem történik semmi, akkor a néző unatkozni kezd, az angolok ezzel szemben az első pillanattól kezdve olyan feszültségszintet képesek tartani, hogy ha 10 percig nem történik semmi a képernyőn, a néző nem hogy nem unatkozik, de az összes körmét tövig rágja ennyi idő alatt. Végül a humor, ami szintén nagyon sajátos az angol sorozatokban, (direkt poénokat nagyon ritkán lőnek el, hacsak nem valami nagyon profán alpárit) és szintén nem mindenkinek jön be. Aki viszont szereti az angolok keserédes, szarkazmusát, annak nem lesz problémája. Ja, és még valami, a naturalizmus. Néhány kábeles sorozat kivételével amerikai szériában sosem fogunk találkozni olyan felkavaró naturalista ábrázolással, mint egy angol sorozatban, ráadásul a tabu témákat is sokkal "lazábban" kezelik, emiatt, néha olyan témák kerülnek elő, amik Amerikában elképzelhetetlenek (pedofilia, eutanázia, gyerekkereskedelem, halálpornó stb). Végül a sorozatok hossza, ami sok vitát szít junkie-körökben, hogy jó-e, vagy sem. Egy átlagos angol sorozat szezon 6 részes (Misfits, Luther...), de van amelyik csak 3 epizód (Sherlock), ill. néhány "hosszú" akár 10-13 részes évadokat is megél (Doctor Who, Merlin, Being Human). Ez egyrészt rossz, mert ha valami tetszik azt értelem szerűen minél tovább szeretnénk nézni, viszont épp a szezonok rövidsége miatt, egy angol sorozatban sosem lesznek felesleges filler epizódok, amikkel Amerikában a 20-24 részes szériákban sajnos elég gyakran találkozunk.

Jöjjön akkor néhány gyöngyszem az elmúlt időszakból a teljesség igénye nélkül:

 

1. Doctor Who

Na jó, ez nem is annyira az elmúlt időszakból való, hiszen már 1964!! óta megy kisebb-nagyobb megszakításokkal. 2005-ben pedig 10 éves szünet után kapott a sorozat reboot-ot, így jelenleg ez a megújult széria fut, amely most fejezte be a 6. évadját. 

A történet a Doctor személye köré épül, aki nem ember, hanem Time Lord, van egy spéci űrhajója, a Tardis - ami időgép is egyben - , ezzel utazik keresztül-kasul téren, időn és keveredik a legelképesztőbb kalandokba. A sorozat iszonyú népszerű Angliában, nemzeti mítosszá nőtte ki magát az elmúlt közel 50 évben. Népszerűsége pedig nem véletlen. Az első ránézésre kissé bugyuta (néhol kimondottan gagyinak ható) történet olyan rétegeket rejt magában, ami mindenki számára (kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül) élvezhetővé teszi. Emellett gyakran nagyon komoly morális, társadalmi, szociális, globális problémákat jelenít meg olyan finoman, ugyanakkor olyan kritikusan, hogy szó szerint elakad néha a lélegzet. Az olyan apróságokat pedig, hogy a Doctor hogy lehet 50 éven keresztül képernyőn, és miért nem oldotta meg az emberiség legnagyobb katasztrófáit ha bármikor vissza tud menni az időben stb. pedig zseniálisan beleszőtték a történetbe, így ma már a 11. Doctor utazik, aki bár ugyanaz, mint az első volt, mégis más, és annak ellenére menti meg állandóan a Földet és az emberiséget, hogy bizonyos történelmi eseményeket még ő sem változtathat meg. Ennél többet, majd egy külön posztban írok. Tessék nézni, mert - nem csak Angliában - a valaha volt legjobb TV-sorozat!!

 

2. Torchwood

Doctor Who spin off, azaz a Doctor Who sorozat egyik szereplőjének (Jack Harckness kapitány) önálló sorozata, amely azzal a nem titkolt szándékkal született, hogy általa komolyabb, kimondottan felnőtteknek szóló témák jelenhessenek meg a DW univerzum keretein belül. Az első két évadban ez leginkább néhány homoerotikus jelenetben és káromkodásban merült ki, aztán a széria 3. szezonja valami olyat produkált, amit én még ezelőtt soha sehol nem láttam. A mindössze 5 részes etapban természetesen a Földet és az emberiséget kellett megmenteni egy "gonosz" idegen hódító fajtól, de a lényeg olyan emberi értékeken volt, mint hűség, lojalitás, önfeláldozás. A fő kérdések pedig, hogy hol van a határa a feláldozhatóságnak, mit tehetünk meg egy nagyobb jó érdekében, vagy mit engedhetünk meg magunknak egy nagyobb rossz elkerüléséért, meddig szentesítheti a cél az eszközt, és a múlt bűnei meddig képesek hatni a jelenben? Mindezekre olyan dramaturgiai megoldásokkal adott választ, ami azt gondolom kicsapta néhány embernél a biztosítékot.

Idén a sorozat aztán átköltözött Amerikába, lévén a Starz csatorna beszállt a készítésbe. Ez sajnos meg is látszott a minőségen. Barbie babától az ezerszer lerágott klisékig sok minden belekerült, ami eddig nem hiányzott, de még így is nagyságrendekkel verte bármelyik átlag amerikai sorozatot. A téma pedig megint elég ütős volt: mi történne, ha egyszer csak nem halna meg többé senki a Földön? Mármint a betegségek, az öregség, stb. nem szűnne meg, csak épp nem halnának bele az emberek. Nem mondok többet, de lehet gondolkozni mivel járna mindez és hová, meddig fajulhatna. A sorozat készítői is ezt tették, és elég sok gondolkodni valót toltak ismét a nézők arcába.

 

3. Misfits

A jelenleg futó legjobb tinisorozat pont. Amíg Amerikában az agyonhypeolt Heroes csak vergődött, Angliában a Misfits szárnyra kapott és megmutatta, hogy kell JÓ szuperhősös sorozatot csinálni. Az alaprecept pedig hasonló volt mindkét esetben: végy néhány hétköznapi embert, váratlanul adj nekik szuperképességeket és képzeld el mi minden történhet ezután velük és a környezetükkel. Amerikában azonnal két részre oszlott a világ, jókra és gonoszokra, akik élet-halál harcba kezdtek egymással, néha csavar gyanánt 1-1 jóból gonosz lett, vagy fordítva, de ennél többet nem tudtak kezdeni az alaphelyzettel. Nem így a Misfits, amelyben eddig maximálisan kihasználták a készítők a benne rejlő potenciált. Kezdve onnan, hogy a hirtelen jött szupererő eleinte sokkal inkább átok, mint áldás, hiszen meg kell tanulni használni, az olyan "baleseteken" keresztül, amik a nem megfelelően kontrollált képességek használatából erednek, vagy a "csak jót akartam, de nem gondoltam,hogy ez lesz a következménye", egészen a "megváltoztam, megváltoztathatom a világot is" Istenkomplexusig. Közben a karakterek mindezeknek megfelelően fejlődnek, alakulnak, változnak. Nem jók és nem rosszak, csak próbálnak boldogulni, ki így, ki úgy, közben az események hol erre, hol arra taszítják őket. A főszereplők szerethetők, minden esetlenségük, csúnyaságuk, bénázásuk, iszonyatos akcentusuk :) ellenére, vagy épp ezért. Hamarosan indul a 3. szezon, már tűkön ülve várom!

 

4. Merlin

Ez pedig a jelenleg futó legjobb fantasy sorozat. Olyan riválisokat hagy simán maga mögött, mint a Seeker, vagy a Camelot, mely ugyancsak nagy hype-ot kapott, aztán zakózott is rendesen. A cím önmagáért beszél, a sorozat az Artúr mondakör alapján készült. A csavar ott van, hogy Merlin - és Arthur is - a sorozat kezdetén még tinédzser, Camelotban tilos a varázslás, így Merlin titkolni kényszerül valódi kilétét, Morgana Uther nevelt lányaként, még nem is tudja  magáról, hogy kicsoda valójában, Ginever pedig csak egy szolgálólány a palotában. Arthur egy öntelt herceg, akinek Merlin a szolgálója lesz, és eleinte ugyancsak utálják egymást. A tinidráma azonban csak az első szezonban játszott főszerepet. A második évadban mind a történet, mind a karakterek részről részre komolyodtak, mostanra pedig végképp kinőttek a kamasz korszakból és a sorozat egy nagyon látványos, izgalmas, tartalmas, minden szempontból nagyon igényes szériává vált. Merlin csetlő-botló lúzer kiskölyökből megfontolt boszorkánymesterré vált, Arthur sem az a pökhendi hólyag már, aki volt, készen áll rá, hogy az a nagyszerű király legyen, akit a legendákból ismerünk. Morgana is kinőtte magát, tisztában van az erejével és már ki is mutatta a foga fehérjét, és már Ginever sem a kis nyuszi szolgálólány többé, hanem nagyon is büszke céltudatos, de józan döntésekre képes felnőtt nővé érett. Azt tudjuk, mi lesz a történet vége, de szerencsére még azért hosszú az út odáig, így remélem még néhány éven keresztül élvezhetjük a kalandjaikat.

 

5. Being Human

Vámpíros sorozat is van/volt jó néhány az elmúlt években, de a Being Human - mily meglepő - nem a megszokott sémákra épül. Egy vámpír, egy vérfarkas és egy szellem. Ők hárman laknak együtt egy házban, és próbálnak minél inkább emberi életet élni. Bizarr? Az. Ettől baromi jó, és a sorozat készítői ki is használják a benne rejlő lehetőségeket. Naná, hogy itt is a karaktereken van a hangsúly, hisz annyira különbözőek, amennyire csak lehet, és mindegyiküknek egész más problémákkal kell megküzdeni nap mint nap. Persze azért megjelennek az ellenségek is, akik mindent megtesznek, hogy hőseinket visszatérítsék a "saját" világukba, így aztán nincs hiány izgalmakban sem. 

A sorozatnak tavaly elkészült az amerikai remake verziója, amelynek csak a pilot részét láttam, de az nagyon nem tetszett. Maradok az eredetinél.

 

6. Luther

Eddig nagyrészt a fantázia világában játszódó sorozatokról beszéltem, a Luther azonban egy nagyon is realista, bűnügyi pszichológiai dráma. A főszereplő John Luther felügyelő a londoni rendőrség sorozatos gyilkosságokat vizsgáló csoportjának a tagja. Luther nagyon intuitív, rendkívüli intelligenciával rendelkező, ám nagyon impulzív, sokszor képtelen uralkodni elszabadult indulatain. A sorozat Luther kopóösztönére helyezi a hangsúlyt, ezért aztán a gyilkost általában már az epizód elején megismerjük. Nem a kiléte a fontos, hanem, hogy Luther milyen úton jut el hozzá, és ha már megtalálta, hogyan cserkészi be. Ez utóbbi olykor keményebb feladat, mint maga megtalálása. Kemény pszicho-dráma ez, amelyben a bűnözők pszichopatológiája zabolátlanul szabadjára van engedve, épp ezért gyengébb idegzetűeknek tényleg nem ajánlott. A bűncselekményeket teljes komplexitásukban tárja elénk, alaposan körüljárva az elkövetők motivációit, így mintegy új dimenzióba helyezve a gyilkosságokat. 

A legelső epizódban van egy csavar, ami az egész első évadra, sőt részben a másodikra is rányomja bélyegét. Alice Morgan az első részben brutális módon meggyilkolja a szüleit. Hideg precizitása semmilyen bizonyítékot nem hagy, látszólag tökéletes gyilkosságot követett el. Luther hamar kiismeri a lány manipulatív személyiségét, és bár kétsége sincs a bűnössége felől, sarokba szorítani mégsem tudja. A lány gyerekzseniből lett hideg, precíz, pszichopata gyilkos, egy szépséges szörnyeteg. Részről részre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre több hasonló vonás kerül napvilágra. Ráadásul Luther nyomozói módszerei sokkal inkább állnak szükséges, mintsem törvényes lépésekből, így egyre többször kénytelen Alice módszereihez folyamodni. Kettejük kapcsolata ezáltal, mintegy bizarr Holmes és Watson az egész szezont átszövi. Egyfajta kölcsönösség alakul ki köztük, amelyben már sem Luther sem mi nézők nem tudjuk eldönteni, hogy a lány társ, vagy ellenfél.   

Összegezve a Luther egy hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető, nagyon kemény bűnügy pszichológiai dráma, amely minden részében tartogat váratlan fordulatokat és nem megszokott megoldásokat, de az erős feszültségek és a komoly izgalmak sem hiányoznak belőle. Kell ennél több?


7. Sherlock

Ezt a nyomozót nem hiszem, hogy be kellene mutatni. A sorozatot viszont mindenképp, hiszen nem más, mint Steven Moffat (Doctor Who jelenkori feltámasztója) helyezte mai korba a leghíresebb angol detektvet. Meg kell hagyni jó munkát végzett. A modern Holmes remekül használja a modern kor eszközeit, még blogot is ír (külön pacsi a készítőknek, hogy az említett blogot tényleg megcsinálták, sőt az adott epizódhoz aktualizálták is minden alkalommal), a nyomozásban azonban megfigyelőképességét és borotvaéles logikáját használja. Hogy az egyszeri néző is képben legyen kis feliratokkal jelzik, mikor mit vett észre Holmes, ami elég jól működik, máskor pedig Wattson tesz fel jó helyen és jó időben egy jó kérdést, ami szintén a néző vezetését segíti. A humor sem hiányzik a sorozatból, hiszen Holmes rendesen szívatja a zsarukat, ha épp úgy tartja kedve, és állandóan ugratja Wattsont is, vagy épp egy jó kis szópárbajt vív vele, egyszóval remek párost alkotnak. A kapcsolatukból fakadó meleg-nem-meleg poénokra most nem térnék ki, tessék megnézni, érdemes. Ebben a szériában is igen sok múlik a szereplőkön. A casting pedig tökéletes, Benedict Cumberbacht (Holmes) és Martin Freemann (Wattson) abszolút jó választás, remek párost alkotnak.

Sajnos az első évad csak 3 részes volt, igaz egyenként 90 perces epizódokkal, és a második se lesz hosszabb, de legalább nem fogunk ráunni egyhamar.

 

8. Paradox

Emlékszik még valaki 2009 egyik legnagyobb zakójára, a FlashForward-ra? Ha a Misfits volt a Heroes angol verziója, akkor a Paradox a FF-é. És ez is sokkal jobb volt, mint az amerikai verzió. A történet alapja, hogy egy csillagászati kutatólaborba, ahol az űrből érkező jeleket figyelik, az egyik műhold 7 fényképet küld az egyik számítógépre. A fényképeken tárgyak, helyszínek, vannak, látszólag egymástól függetlenül, de az utolsó képen egy holttest látható, ezért bejelentik a rendőrségen. A képeken lévő dátum pedig pár nappal az érkezés utáni. (a képek a jövőből érkeztek). A kirendelt nyomozónő eleinte nem veszi komolyan az egészet, ráadásul a számítógépet kezelő csillagász is meglehetősen magának való figura, azonban néhány esemény meggyőzi, hogy nem valami hülye viccről van szó, a képek, bár senki nem tudja honnan és hogyan érkeztek, valódiak, és a rajtuk látszódó események meg fognak történni...hacsak nem tudják megakadályozni. Elkezdődik tehát a versenyfutás az idővel. Részről részre újabb fényképek érkeznek, és újabb és újabb dilemmákkal kell a nyomozóknak szembesülniük. Olyan alapvető kérdéseket boncolgat a sorozat, mint, hogy mi alakítjuk-e a sorsunkat, vagy meg van írva. Mi történik, ha beleavatkozunk, megváltoztathatjuk-e a jövőt, vagy ez olyan paradoxon, aminek a következményeit el sem tudjuk képzelni. Érdekes és izgalmas kérdések voltak, érdekes és izgalmas epizódokkal. Sajnos ennek Angliában sem lesz folytatása, de ezt a 6 részt mindenképp érdemes megnézni.

 

9. Strike Back

Mert az angolok akció sorozatot is tudnak ám csinálni. Nem is akármilyet! A Strike Back első szériája valójában 3 TV-film, amit 6 részre szedtek, így 3 dupla epizódról beszélhetünk. A történet John Porter karaktere köré épül, aki SAS tisztként részt vesz egy balul elsült túszmentő akcióban, majd mentális problémák miatt leszerelik. Néhány év múlva azonban az MI6-nek szüksége lesz rá egy terrorista megtalálása miatt, ezért visszahelyezik a szolgálatba, bár mentális labilitása az egész szezon laza átívelő szálát adja. Az MI6-nél egykori társa lesz operatív felettese, aki kényszerszabadsága alatt is segített neki. A bevetéseken Porter meglepően jól teljesít, így a Cégnél marad. A három történet, 3 bevetést jelenít meg, melyekben Porter gyakorlatilag egyszemélyes küldetést teljesít. Vérbeli akciófilm ez, sok katonáskodással, lövöldözéssel és gyönyörű robbantásokkal. Egyik legnagyobb erénye a sorozatnak, hogy nagyon sok eredeti helyszínen forgattak, emiatt csodálatos képeket kapunk, a robbantásokkal pedig nem spóroltak, tényleg csodaszépek na.  A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy Porter nem sebezhetetlen szuperkatona, nem legyőzhetetlen kolosszus, még csak nem is a hazájáért és a királynőért bármit képes megtenni hős karakter, hanem "csak" egy jól képzett katona, aki remekül alkalmazkodik (ha kell lapul, ha kell menekül, ha arra van szükség saját magát sebesíti meg), gyorsan képes reagálni, jó kondiba van, kellőképpen intelligens és azért harcol, mert ehhez ért, ez a munkája. Ennyi, nem több, semmi felesleges felhajtás, semmi fennkölt pátosz. Mindez igaz az ellenfelekre is, akik nem forgó szemű őrült fanatikusok, hanem ellenfelek mocskos és korrupt célokkal. A 3 történet 3 válsággócot mutat be néhol komoly kritikát megfogalmazva: Irakban, bár már elvileg béke van, a túszokat online gyűjtögetik, Afrika gyilkosan korrupt és kegyetlen, Afganisztán pedig egy nagy katonai játszótér. A titkos szervezetek is megkapják a magukét, akiknél még mindig működik a kéz kezet mos elv, és gond nélkül képesek beáldozni bárkit, ha az érdekeik úgy kívánják. 

Sajnos a második szezonban Porter már nem kapott szerepet (Richard Armitage törpnek állt a készülő Hobbit filmben), így új szereplőkkel gyakorlatilag újraindították a sorozatot. Az új szereplők, immár párban vannak, ez pedig új dinamikát is adott a szériának. Az MI6-t felváltotta a Section20, ami az Angolok szupertitkos alakulata. Akkor vetik be őket, amikor már senki mást nem lehet, és már nem csak a kommandósok mennek a terepre, de az egész csapat vándorol bevetésről bevetésre. Több lett tehát a szereplő, ami miatt óhatatlanul több lett a kapcsolati szál, ez nem feltétlenül hiányzott eddig. Viszont az, hogy a magányos Porter helyett, most ketten nyomatják (Stonebridge és Scott), amolyan "buddy cop" stílusban, egymást folyton zrikálva, de hát hátnak vetve fedezve a másikat, igazi bajtársias összetartásban. Nincs is velük gond, helyesek, erősek, jól lőnek, jó beszólásaik vannak, szóval simán elhiszem, hogy ketten lenyomnak akár egy tucat ellenfelet is, és azon sem akadok fenn, hogy Scott minden városban azonnal talál magának szeretőt. Szóval kicsit pörgősebb lett a sztori, több lett a humor és némi szex is fűszerezi immár a sorozatot, de mindez egyáltalán nem vált hátrányára.

 

10. The Fades

A legújabb felfedezettem, egy újabb természetfeletti sorozat. Kicsit fantasy, kicsit horror, kicsit talán még sci-fi is (na jó nem), de nem lehet igazán beskatulyázni. A történet középpontjában egy 17 éves srác, Paul áll, akit apokaliptikus rémálmok gyötörnek, amiktől minden alkalommal frászt kap és ágybavizel. Ráadásul furcsa lényeket is lát. Ezek az árnyak, itt ragadt lelkek, akik valamiért nem képesek átjutni a túlvilágra, többségükben elég mérgesek, néhányan pedig nekiálltak embereket enni, amitől egyre erősebbek lesznek és már képesek fizikai kontaktust teremteni - megérinteni - a mi világunkkal. Aztán ott vannak a fényhozók, akik Paulhoz hasonlóan látják az árnyakat és harcolnak azért, hogy ne ártsanak az embereknek. Paulról is kiderül, hogy fényhozó, nem is akármilyen, gyógyító erővel bír, és apokaliptikus álmai arról tanúskodnak, hogy még ennél is több van benne.

Ennyit az alapkonfliktusról, de mint sok angol sorozatnál, itt is sokkal fontosabbak a karakterek, és a köztük zajló interakciók. A mellékszereplők pedig meg is adják a sorozat hangulatát. Itt van mindjárt Paul legjobb barátja Mac, a kiapadhatatlan humorforrás, aki folyamatosan nyomatja az adott szituációhoz passzoló filmes utalásokat, vagy Jay, akivel Paul romantikus kapcsolatba kerül, amolyan "the beauty and the geek" módon, na és az ikertestvére Anna, aki egyetlen pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy Paul mekkora lúzer valójában. A legfontosabb mellékszereplő azonban minden bizonnyal Niel, aki maga is fényhozó, és próbálja bevezetni Pault ebbe a nem mindennapi világba. 

Egyelőre ennyi, még csak 4 epizódon vagyunk túl. Egyre sötétebb, egyre rejtélyesebb és néhány ugyancsak meglepő fordulatot hozó eddig a sorozat, amelyben a legváratlanabb pillanatokban a humor is bekacsint.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr293306710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu