Az HBO, immár hagyományosan premier előtti mozis vetítéssel ajándékozta meg a sorozatrajongókat, sőt ezúttal nem csak a magyar, de az amerikai bemutatót is megelőzve.

A Game of Thrones George R.R. Martin: A Song of Ice and Fire (Jég és tűz dala) című fantasy regényciklusának első kötetét (Trónok harca) viszi képernyőre 10 epizódban. Nagyszabású vállalkozás ez, hiszen Martin egy olyan összetett világot alkotott meg, annyi szereplőt mozgat és olyan sok szálon fűzi a cselekményt, ami hatalmas kihívást jelentett a készítőknek. Hogy az HBO mennyire komolyan vette a feladatot, az szerintem már kiderült az eddig megjelent anyagokból (képek, cikkek, előzetesek, interjúk stb.), de hogy sikerült-e megfelelniük a nagyon magas elvárásoknak arra csak az elkészült sorozat adhat választ. Nos az első két rész után azt gondolom, hogy a válasz egyértelműen IGEN!

 

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Akik olvasták a könyvet megnyugodhatnak, az adaptáció remekül sikerült, hűek maradtak az eredeti regényhez, csak olyan apró változtatásokat hajtottak végre, amik dramaturgiailag elkerülhetetlenek voltak. A gyerekeket például megöregbítették 3-4 évvel, így Rob és John 17, Joffrey 15 Sansa 13, Arya 11, Bran 10 évesek, a kicsi Rickon pedig 7 éves lett. Szerintem ez érthető, hiszen filmen elég bizarrul nézne ki, amint 14-15 éves gyerekek vívnak élet halál harcot egy hadsereg élén (bár könyvben olvasva ez koránt sem zavaró), hogy 13-14 éves kislányok megerőszakolását már ne is említsem (Denerys is ezért lett jóval idősebb). Cathelyn szerepébe nyúltak még kicsit bele, de ennek is inkább dramaturgiai jelentősége van, bár azért az kicsit zavart, hogy sokkal ridegebbé tették a karakterét, mint a könyvben volt.

A látványról csak annyit mondhatok, lenyűgöző. A készítők nem spóroltak, csodálatos díszletek, filmeket megszégyenítő aprólékossággal kidolgozott jelmezek, rengeteg eredeti helyszín (Skócia, Észak-Írország és Málta gyönyörű tájai), sok-sok statiszta, néha úgy éreztem filmet nézek, nem sorozatepizódot. Külön említést érdemel, hogy minden helyszínt elképesztő részletességgel dolgoztak ki. A fal lélegzetelállítóan nyomasztó, Deres hideg, Királyvár fenséges, a dothraki mezők végeláthatatlanok, a keleti városok színpompásak. Megannyi helyszín, mind más-más hangulat, és ennek megfelelő képi-, és színvilág. Csodálatos volt.

A főcím is pazar lett, alig várom, hogy újra lássam. :)

A színészekre szintén nem lehet rosszat mondani. A castingról a képek alapján eddig is lehetett sejteni, hogy jó lett, na de, hogy ennyire?! A húzónév természetesen Sean Bean (Eddard Stark), akinek ez már a harmadik Boromir-szerű karaktere, de hát istenem, ezt az embert erre teremtették. Deres uraként, majd a király segítőjeként egy igazi lovag: kemény, becsületes, hűséges és igazságos. A többi név jóval kevésbé ismert, bár néhányan azért főleg a sorozatrajongók előtt nyilván nem ismeretlenek.

Személyes kedvenceim: Peter Dinklage (Tyrion Lannister), aki kicsit talán több teret kapott itt az elején, mint a könyvben, de elképesztően ráérzett a karakterre és nagyon jól hozza az intrikus, mellőzött, törpesége miatt megvetett, de mindezt a saját céljaira felhasználni tudó az életet mindennél jobban élvező hercegi karaktert (a könyvben is ő az egyik kedvencem).

Szintén remekül megtalálták Aryát, Maisie Williams személyében, akinek bár ez az első filmszerepe, tökéletes Arya (talán egy kicsit lehetne csúnyább, de ez nem az ő hibája :)), ami azért nagy öröm számomra, mert ő a másik kedvenc karakterem a könyvben. Jó választás volt Jack Gleeson (Joffrey herceg) is, akit sikerült jóval utálnivalóbbá formálniuk, mint a könyvben volt (pl. ez is az öregbítésnek köszönhető szerintem, hisz a regényben csak egy elkényeztetett kis hülyegyerek), már a megjelenésétől is ökölbe szorul az ember keze. Úgy érzem már most megalapozzák vele a második szezont, addigra a könyvben is elég gyűlöletes figura lesz. Vele szemben Viserys karaktere, aki számomra a legocsmányabb karakter volt a könyvben, itt csak egy szánni való bolond lett. Ez nem nagyon tetszett, lehet azért, mert a könyvben tényleg annyira utáltam, hogy egyszerűen hiányzott ez az érzés a film nézése közben. Csak közbevetőleg említem meg, hogy a könyv szerintem egyik legnagyobb zsenialitása épp abban rejlik, hogy nem követi a klasszikus jók és rosszak felállást.

Valójában nagyon kevés kifejezetten negatív szereplő van, szinte mindenkinek érthetők, és általában még el is fogadhatók a tettei, még ha azok sokszor durvák, erőszakosak vagy csalárdak is.  Épp ezért tényleg alig van olyan, akit igazán lehetne gyűlölni. Az első kötetben nekem pont Viserys volt az egyetlen ilyen alak, de őt aztán annyira, hogy a "megkoronázása" a regény egyik legédesebb pillanata volt számomra. A másik karakter, akivel nem vagyok kibékülve, Catelyn Stark, de ennek is inkább az az oka, hogy az őt megformáló színésznőtől (Michelle Fairley) kiráz a hideg bármiben is látom, szóval a hiba bennem van és emiatt őt nem is tudom objektíven megítélni. :( Remélem azért később sikerül őt is megszoknom (talán még meg is kedvelnem).

Összességében azt gondolom, hogy egy remek fantasysorozat előtt állunk, amiben varázslat ugyan alig lesz, hisz a karaktereken és a drámán van a hangsúly, viszont mindezt lenyűgöző látvány és izgalmas jelenetek fűszerezik, és még némi humornak is van helye benne.

Végül itt a főcím, mert tényleg zseniális lett :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr802830124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.