Kínai tanulmányaim során kerültem kapcsolatba ezzel a filmmel, bevallom annak ellenére még csak nem is hallottam róla, hogy a főszerepet az a Jonathan Rhys Meyers játsza, aki VIII.Henrik megformálása óta a kedvenceim között van, és bármit megnézek, amiben a neve feltűnik.

Ez a 2008-as alkotás 1937-be visz vissza minket Kína Japán megszállásának idejébe. Egy fiatal angol újságíró Gorge Hogg (J.R.Meyers) vöröskeresztes önkéntesnek kiadva magát bejut a Japánok által megszállt és a külvilágtól teljesen elszigetelt Nanjingbe, hogy tudósítsa a világot, mi is történik ott valójában.

Szemtanúja lesz és fotosorozatot készít arról, ahogy japán katonák összeterelnek több tucat civilt, gépfegyverrel halomra lövik őket, majd egyszerűen felgyújtják a holttestekből álló halmot. A japánok azonban elkapják és majdnem kivégzik, mikor egy kínai kommunista ellenálló Chen Han Sheng (Chow Yun-fat) megmenti az életét. Megsebesül, végül Sheng egy Huang Shi-beli árvaházba küldi lábadozni. Az árvaházban 60 fiú él, mindössze egy öregasszony van velük, aki próbál valami ételt varázsolni nekik a semmiből és egy amerikai ápolónő Lee Pearson (Radha Mitchell), aki néhány havonta visz nekik gyógyszert.

Hoggnak sokmindennel kell megkűzdenie, leginkább a fiúk "vezetőjével" Shi-Kai-jal (Guang Li) gyűlik meg a baja, míg el tudja fogadtatni magát, végül sikerül megnyerni a gyerekek bizalmát, tiszteletét, szeretetét. Virágzó kis gazdaságot varázsolnak a lepusztult tanyából és Hogg fáradhatatlanul tanítja, neveli a fiúkat. Az idill azonban nem tart örökké. A háború eléri Huang Shit és amiatti félelmében, hogy a gyerekeket erőszakkal besorozzák katonának, Hogg vakmerő, veszélyes tervre vállalkozik. 60 gyerekkel gyalog nekivág Kína hegyeinek, hogy 700 mérfödre északra a selyem út végén eljusson a biztonságot jelentő Shandanba. Miután célba érnek, egy új épületben újra beindítja az árvaházat. Nem sokkal később azonban egy apró karcolás miatt a tetanusz áldozata lesz.

Ennyi a történet, amely valóban megtörtént, olyannyira, hogy a film utolsó képkockáin néhány ma is élő egykori Huang Shi-beli gyerek mesél az útról és Hoggról, aki feltehetően valóban különleges személyiség volt.

Maga a film nekem kicsit szirupos volt, bár még a nézhető határokon belül, de sajnos épp emiatt a sziruposság miatt nem volt olyan erőteljes hatása, amilyen pedig lehetett volna. A karakterek közti kapcsolatok pl. nagyon egyenetlenül voltak ábrázolva. Hogg és a gyerekek viszonya elég jól ki volt dolgozva, viszont mind az ápolónővel, mind a Sheng-gel való kapcsolata nagyon elnagyolt volt, sőt Lee és Sheng külön szála is csak lógott a levegőben. Valahogy nem működött a kémia. A háború bemutatása viszont baromi naturális, igazán drámai volt. A Nanjing-i jelenetektől éppúgy elakadt a lélegzetem, mint Hoggnak, és a későbbi repülőtámadások is baromi hatásosak voltak. Remekek voltak a díszletek is, és igazán szép tájakat is láttunk.

A színészekre nem lehet panasz, különösen a gyerekek voltak nagyszerűek, a Shi-Kai-t alakító Guang Lit jelölték is Young Artist Award-ra 2009-ben, nem véletlenül. J.R.Meyers alakítása királyi volt a szó szoros értelmében. Lehet eltúlzom, de én nagyon "Henrikesnek" éreztem, persze pont két szezon közt forgatták a filmet és lehet, ha nem látom előtte a sorozatot ez nem tűnt volna fel, ill. a "királyi" gesztusok, szófordulatok tökéletesen illettek Hogg karakteréhez is, csak fura volt így egymáshoz viszonylag közel látni a két, első ránézésre nagyon különböző figurát, akiket mégis sok tekintetben egyformán mutat be (persze azért nem véletlenül) J.R.Meyers.

A végére még egy furcsaság. A filmben angolul és kínaiul beszélnek (kicsit japánul is). Az angol színészek kínaiját, bár rettenetes kiejtésük volt, teljesen jól értettem, ezzel szemben, mikor a gyerekek beszéltek, vagy bármelyik kínai szereplő, hát abból jószerivel semmit.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr42547600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.