5 éve Angliában találkoztam először a Doctorral. Igazság szerint Levi (akkor volt 5 éves) nézte a tv-ben és megkért, hogy nézzem vele, mert néha kicsit ijesztő (épp a farkasemberes rész volt). Az első reakcióm az volt: te jó ég, mi ez a gagyi izé? Aztán valami megfogott benne, nem is tudom, először talán a viccességét láttam meg, később aztán egyre több finomságot vettem észre, és kb. 3 rész után nem volt visszaút többé, a rabja lettem. Mára elvetemült Doctor Who rajongó vált belőlem, a 2005-ös széria valamennyi epizódját többször is láttam már és a régebbi szériákból is elég sokat sikerült már pótolnom, ami nem kis teljesítmény, lévén a sorozat 1963 óta megy és 11 Doctor valamint több száz epizód van a háta mögött.

Most azonban csak a mostani karácsonyi special episode-ról lesz szó. Hagyomány, hogy karácsonykor szezonon kívül egy un. special episode kerül adásba, ami általában különálló tv-filmként nézhető, olyanok számára is érthető/élvezhető, akik amúgy nincsenek tisztában a Doctor Who univerzum részleteivel.

A mostani karácsonyi rész, ahogy azt már a cím is sejteti Dickens klasszikusát a Karácsonyi éneket dolgozza fel természetesen doctorizált formában. Steven Moffat, aki 10 év szünet után (ez volt a leghosszabb a sorozat életében) 2005-ben újjáélesztette a sorozatot remekül gyúrta össze Dickens meséjét a Doctor Who univerzum sci-fi elemeivel, aminek következtében egy igazán jól sikerült sci-fi-steam-punk-szórakoztató-horror-romantikus-keserédes történetet kaptunk tőle. Megjegyzem, engem már a steampunk viktoriánus díszletekkel/jelmezekkel megvett, azt hiszem innentől bármilyen rossz epizódot élveztem volna pusztán a látvány miatt.

Kazran Sardick (Michael Gambon) a szívtelen, megkeseredett öregember egy szerkezet segítségével, amit még apja épített, uralja az eget Sardicktown felett, ezzel irányítja a felhőkben élő halakat, és a földön élő embereket. Karácsony éjjelén egy űrhajó (a fedélzetén Amy és Rory, a Doctor aktuális utitársai, épp a mézesheteiket töltik) elektromos viharba kerül a felhőrétegben és csak Kazran szerkezete tudná biztosítani, hogy biztonságban leszálhassanak. Őt azonban nem érdeklik az emberek, ha nem az ő házára zuhannak, semmi köze hozzájuk.

Azért, hogy a Doctor megmenthesse az űrhajót, rá kell vennie Kazrant, hogy megváltozzon, meg kell lágyítania a szívét, ezt pedig csak úgy tudja megtenni, hogy megváltoztatja a múltját, ezzel együtt az emlékeit. Persze az ilyen idővonal változtatások mindig következményekkel járnak, ezt tudja minden valamire való sci-fi néző, itt sem megy tehát minden gond nélkül. De hát azért Doctor a Doctor, hogy megoldja a megoldhatatlannak látszó problémákat (kivéve, amiket valóban nem lehet megoldani), így most is sikerül megmenteni a zuhanni készülő űrhajót. Persze meg kell fizetni az árát - ez nem egy hollywoodi happy end - ami tragikus, mégsem érezzük annak, mert mindegy hány napot élsz, ha teljes életet élsz. Ez az, amit leginkább imádok a Doctor Who-ban. Mindennek több rétege van, a fény mellett mindig megmutatja a sötétséget is és fordítva, a legsötétebb alagútban is megtalálja a fényt. A felszínen szórakoztat, de abban a pillanatban, mikor elkezdünk gondolkodni azon, hogy ez vagy mért így vagy úgy történt egyre több rétege tárulkozik fel, egyre mélyebb, komolyabb tartalmak kerülnek a felszínre.

Matt Smith most is hozta a rá jellemző gyermekien bohókás, hadarva hangosan gondolkodó, a felszín alatt azonban nagyon is komoly, nagyon is sokat megélt bölcs Doctort, akit (bár David Tannentet - ő volt az előző (10.) Doctor - nem hiszem, hogy valaha is leszorítja a trónról) egyre jobban szeretek. Michael Gambon (Harry Potter fanoknak csak Dumbledor) lubickolt a zsémbes öreg Kazran szerepében, míg Katherine Jenkins operaénekesnő első filmes szerepében Abigail-ként maga volt a megtestesült szépség minden tekintetben.

Jó kis karácsonyi rész volt, és a végén egy ki ízelítő is csurrant cseppent a következő évadból, ami a képeket nézve ugyancsak izgalmasnak ígérkezik.

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr252548842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.