Hol is kezdjem? Az első megaprodukció, korának legdrágább filmje, ami közel 2 évig készült. Gigantikus Sci-Fi, a cyberpunk őse. Filmtörténeti jelentőségéről, későbbi filmekre gyakorolt hatásáról már annyi – nálam sokkal okosabb – ember írt, annyi tanulmányt, hogy én nem is szeretnék itt ezzel foglalkozni. 3 filmet mégis meg kell említenem, mert ezek végig a fejemben voltak, miközben Lang filmjét néztem. Ridley Scott Szárnyas Fejvadász és  Luc Besson Ötödik Elem c. filmjének városai ugyanis megszólalásig hasonlítanak Metropolisra, „Robot-Maria” pedig kétségtelenül a filmtörténelem első Cylonja (aki ismeri a Battlestar Galacticát, tudja miről beszélek).

  

 

 

 

 Metropolis                            

 

 

 

 

 

 Blade runner                          

 

 

 

 

The fifth element

 

Maga a történet elég banális (úgy olvastam, maga Lang is túl butának tartotta). Metropolisban élesen elkülönül egymástól a dolgozó osztály, akik az „alsó” városban élve sosem láthatják a napot, csak a Nagy Gép kiszolgálásán dolgoznak végkimerülésig, és a felső osztály, tervezők, mérnökök, tudósok, aki fenn élnek a napfényben, vakító luxus közepette élvezik a Nagy Gép nyújtotta komfort áldásait. De a város működése egyáltalán nem annyira tökéletes, mint azt a város ura, Joh Fredersen, Bábel tornyának tetején levő irodájából, a 10 órás műszakok idejét szemléltető óráját figyelve elképzeli.

A munkások kétségbeesetten várják egy kiválasztott eljövetelét, aki közvetítő lehetne köztük és a felsőbb réteg közt, hisz ők működtetik két kezükkel a gépezetet, mely életet lehel Metropolisba. Egy nap aztán Metropolis urának fia, Freder beleszeret Mariaba, a munkások gyerekeinek tanítónőjébe, aki első találkozásukkor látomásszerűen elkápráztatta, ezért követte a lányt és maga is lejutott az alsó városba, ahol rádöbben a munkások nyomorult helyzetére. Maria, amellett, hogy tanító, prófétaként hirdeti a mediátor eljövetelét, aki majd közvetít a kéz (munkások), és az agy (felső vezetés) között.

Eközben odafent az őrült tudós, Rotwang életre kelti legújabb találmányát, az ember alakú robotot, aki Joh Fredersen parancsára Maria képében meghiúsítaná a mediátor keresését és rávenné a munkásokat, hogy döntsék romba az egész várost.  

A végére persze minden jóra fordul, Maria kimenti a munkások gyerekeit a romba döntött és elárasztott városból, a munkások máglyára küldik Robot-Mariat, majd mikor rájönnek, hogy becsapták őket Rotwang ellen fordulnak. Freder megmenti az igazi Mariat, apja megbánja amit tett, Freder pedig a hőn áhított mediátor „szívként” összeköti végre az „agyat” és a „kezet” megteremtve az egyensúlyt az osztályok között.

De a Happy endig hosszú, bibliai utalásokkal átszőtt expresszív látomásokkal tarkított út vezet. Molochtól, az emberzabáló gépszörnytől, „Robot-Maria” hamis próféta szerepén át Babel összeomlásáig és az özönvízig, majd a feltámadásig.

Elképesztően hatásos a film képi világa. (Nem véletlenül akarta Hitler megszerezni Langot a birodalmi propagandafilm-gyártáshoz.) Az aprólékosan megalkotott díszletek (a várost átszövő utak, a munkások egyforma kockaházai, az elit égbenyúló piramisszerű épületei, a gépház stb.) a látványos trükkök - „Robot-Maria” életre keltése, ha máshonnan nem is, a Queen együttes Radio GaGa c. klippjéből sokak számára ismert lehet, és ne feledjük, hogy még csak 1927-et írunk!!) -, és az elképesztő színészi játék (némafilmről lévén szó, csak a mimika és a gesztusok állnak a színészek rendelkezésére) teszik felejthetetlenné. Személyes kedvencem a Robot-Mariat megalkotó őrült tudós, Rotwang (Rudolf Klein-Rogge) akinek „szemjátéka” döbbenetes volt, de Joh ill. Freder Fredersen is eszméletlen mimikát produkált és Mariat sem szabad elfelejteni, Brigitte Helm (kettős) szerepében (ember és cylon robot) fantasztikusan jelenítette meg a két karakter közti különbséget.

Különösen erőteljes volt a munkásosztály bemutatása. Az egyforma kockaházak, egyforma ruhák, egyforma testtartás, menetelés, leszegett fej stb. az arctalan tömeg ábrázolása, amely lassan járja a számára kijelölt utat, eszében sincs letérni róla. A gépeket kiszolgáló robotolás, amely geometrikus elrendezésben egyazon ritmusra történt, és a Nagy Gép irányítása, ahol az ember maga vált az óramű mozgatójává, pontosan koreografált és elképesztően szuggesztív volt.

A zene viszont szörnyen rossz volt. Nem tudom ez volt-e az eredeti (gyanítom, nem), de az általam látott verzióban sokszor köszönőviszonyban sem volt a képpel.

Ennek ellenére nagy élmény volt ez a film, mindenképp ott a helye azok közt, amiket legalább egyszer az életben látni kell.

Online nézhető itt: http://www.sfportal.hu/metropolis-a-kulisszak-mogott-6226.scifi#more-6226,

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mozgokepezo.blog.hu/api/trackback/id/tr322273314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.